 |
Először még úgy szólt a történet: a hajdani megasztáros zsűritag nagyon éhes volt, ezért szalámit lopott egy nagyáruházból. Már akkor sokan furcsállották a történetet, mondván, miért beszél erről valaki ennyire nyíltan, amikor lopni nem csupán büntetendő, de a társadalom által elítélt, megvetett cselekedet, főleg ha egy rádiós, tévés újságíró teszi ezt, aki az egyik legnagyobb kereskedelmi csatorna sztárja volt.
Aztán jött az újabb csavar: Bakács eladta százezrekért a történetét a bulvárbotrányokra éhező Hajdú Péternek. Szinte beszélni akart a megalázó történetről. De miért? Józan ésszel végiggondolva nem az lenne az elvárható magatartás, hogy meghúzza magát, míg elül a botrány, s nem pedig végighaknizza a sajtót ezzel az egésszel?
A legfurcsább dolog pedig tegnap röppent fel a hírrel kapcsolatban: a szóban forgó szalámit gyártó cég képviselője ugyanis nyilatkozott a témában, mondván, nagyon köszönik, hogy Bakács éppen az ő márkájukat választotta. S időközben Bakács már azt mondja: ja, mégsem volt annyira éhes és nem is annyira szegény, csak a szeme kívánta meg…
Lassan annyi az ellentmondás, a furcsaság, hogy már az sem lenne meglepő, ha Bakácsot legközelebb egy szalámireklámban láthatnánk viszont, vagy kiderülne, hogy új műsora lesz, amihez valamilyen formában kötődik a történet…
