 |
Törékeny, hihetetlenül vékony, minden ízében stílusos nőt látunk a fotókon. Körülötte mosolygós családja. A férj jóképű, gazdag és sikeres, a gyerekek szépek, egészségesek, jól öltözöttek. Sugárzik róluk a jólét, az elégedettség, a siker, és még valami: hogy nagyon meg akarják mindezt nekünk, olvasóknak, átlagembereknek mutatni.
Beckhamék látszólag valóban tökéletes család, s Victoria látszólag valóban a tökéletes nő. Csinos, szexis, makulátlan, modell külsejű harmincas, aki éppen negyedik kisbabáját várja. Karriert csinált, maga mellett tart egy szexszimbólum férfit és közben az anyaságról szőtt álmait is megvalósította. Itt véget is érhetne a mese, ha nem lenne az a fránya érzés, ami időről időre magával ragadja az embert, miközben Victoria és családja fotóit nézegeti. Hogy is mondják? Ami látszólag túl szép, hogy igaz legyen, az általában nem is az?! Egyáltalán, minek is negyedik kisbaba egy olyan családba, ahol a férj folyamatosan dolgozik, alig látja csemetéit, míg az asszony gyakorlatilag a külsejének él, s egy őszinte mosoly nem hagyja el a száját, miközben nagy ritkán elmegy a játszótérre fiaival?
|
|
Való igaz, ami egyrészt erénye Victoria Beckhamnek, másrészt furcsasága, az őt övező ellenségeskedés forrása is. Hiszen nehéz az anyaság fogalmát társítani egy olyan asszonyhoz, aki az elmúlt tíz esztendőben többször is megműttette a melleit, hol kivetette, hol meg berakatta a szilikonimplantátumot. Ez a kettősség, a három gyerek és a negyedik terhesség, és a szinte tolakodó szexualitás, a tökéletes külső iránti görcsös, izzadságszagú vágy az, ami miatt Victoria Beckham egy megmagyarázhatatlan, viharokat kiváltó jelenség lett. Mert kétségtelenül igaz, hogy összes gyermekét ő hordta ki, nem fogadott béranyát, de mind császármetszéssel született nyolc hónapra, a vágást a szülőágyhoz rendelt plasztikai sebész végezte, hogy ne maradjon látható nyoma. Állítólag Victoria előre beírja határidőnaplójába a szülések időpontját, befekszik a kórházba és gyakorlatilag kiemelik belőle a kisbabákat, akiket tápszerrel táplál, ő maga nem szoptat, hiszen nem akarja, hogy mellei eldeformálódjanak. A gyereknevelésben számos bébiszitter segíti, hiszen férjével rengeteget utaznak, David a futballnak él, míg Victoria sikeres divattervező lett, ami számos kötelezettséggel jár. De hol itt a helye a gyerekeknek? Egyáltalán milyen a kapcsolatuk a szüleikkel? Vajon ilyen családmodellben kialakulhat-e őszinte, egészséges, meghitt kapcsolat szülő és gyerekek között, vagy végtére is örökre idegenek maradnak egymás számára?
 |
| Victoria a három gyerekkel – ritka pillanat |
Akik nem kedvelik, azt mondják: a negyedik kisbaba is csupán egy újabb státusszimbólum Beckhamné életében. Olyan, mint egy új Armani-szoknya vagy egy Gucci-kabát. A gazdagság, a gondtalan élet, a társadalmon belül elfoglalt, privilégiumokkal övezett helyének szimbóluma csupán. Manapság negyedik babát csak nagyon kevesen mernek vállalni. Egy felmérés szerint a kilencvenes évek derekán minden ötödik családban három vagy négy gyermek volt, napjainkban ez a szám tízből egy! A nők maximum két gyerekeket vállalnak, rohannak vissza dolgozni, egyensúlyoznak család és karrier között, s közben majd megszakadnak. Közel sem élnek olyan életet, mint Victoria Beckham.
Lehet Victoriát szeretni, vagy éppenséggel elítélni, de abban elévülhetetlen szerepe van, hogy tükröt tart elénk sok mindenben. A külcsín fontosságában, a család-karrier kérdésében, a férjünkkel való kapcsolatunkban, a társunk megtartásában, a hűtlenségben és a vállalható gyerekek számában. Mert még ha ő nem is a valóságban él, ezek a témák nagyon is valóságosak. Victoria Beckham mindazt megtestesíti, ami a huszonegyedik században lett a nőből: az elvárásoknak görcsösen megfelelni akaró, megmagyarázhatatlan lény, aki elutasítja a klasszikus családanya szerepet, de megveti az önző karrier-womant is, aki látszólag jól érzi magát a világban, de belül szenved, mert nem találja önmagát.
