 |
| Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub |
 |
Mi jut most eszedbe, ha azt mondom, X-Faktor?
Eddigi életem egyik legérdekesebb feladata, kihívása, és ezt nemcsak szakmailag értem, hanem lelkileg is. Nem tagadom, alaposan felőrölt engem az utóbbi fél év, noha amikor elvállaltam a mentorságot, még nem gondoltam, hogy mindez fenekestül felfordítja az életemet. Aztán jöttek a fordulók szép sorjában, én pedig azon kaptam magam, hogy már éjjel-nappal a versenyzőim életét élem. Ha nem épp velük vagyok, akkor azon agyalok, milyen pluszt tehetnének a produkcióikhoz, amitől még tökéletesebb lesz az összhatás.
A férjed, Laci hogy viselte ezt?
Tudom, hangzatos volna a mondat: tönkretette a kapcsolatunkat az én rengeteg munkám, de ez nem így van. A férjem mindvégig csodálatosan viselte a fokozott elfoglaltságom, büszke volt rám és féltett, mivel tudja, milyen érzékeny a lelkem. Sérülékeny vagyok, akkor is, ha ez szöges ellentétben áll a külsőmmel. Egy kemény rocker csaj…
Aki olyan sokat pityereg…
Ez nem csak az X-Faktor adásaiban volt így, az igazi életemben is van egy ilyen arcom. Nem szégyellem felvállalni az érzéseimet, nem tudom őket elfojtani, csak mert kamerák vannak a közelben. Igen, megviselt, ha a versenyzőimet negatív kritika érte, megviselt, ha bántotta őket valami. Megszerettem őket. A férjem mondta is, nem szabadna ennyire belemennem lelkileg ebbe az egészbe, mert a végén még én roppanok össze.
Vagy ti ketten. Legalábbis az újságok szerint.
Ilyen hírrel nem szolgálhatok. (mosolyog) Tudod, én szeretem a régi, bevált dolgaimat. Nem vagyok az a típus, aki lecseréli a kocsiját, ha kijött egy újabb, tetszetősebb modell. Ha összetörik a vázám, s azt meg lehet ragasztani, én megteszem, mert szeretem, úgy ahogy van, a hibáival együtt. Mert az az én vázám, érted már? Így vagyok a csaknem huszonöt éve működő párkapcsolatommal is. Persze ha valami ripityára törik, azzal már nincs mit tenni. De esetünkben ilyen még sosem volt, és erre nagyon büszke vagyok. Ahogy telik az idő, csak egyre jobban szeretem Lacit, egyre jobban ragaszkodom hozzá.
 |
| „…azt kell elfogadni, annak kell örülni, amit megadott nekünk a sors” Fotó: Sanoma Archív / Tóth Beáta |
Manapság az emberek könnyen váltanak, ha baj van…
Igen, és ez szomorú. Sokan képtelenek kompromisszumot kötni, ha valami nem működik tökéletesen, azt felrúgják. Mert nem arról van szó, hogy meg kell alkudnunk a szerelemben, de igenis kölcsönösen idomulni kell a másikhoz, ha igazán családdá akarunk válni. Nekem a férjem a szerelmem és a gyerekem is egyszerre.
Nem bánod, hogy nincsen sajátotok?
Lehet, hogy az van nekünk megírva, hogy ne legyen. Néhány éve komolyan rágörcsöltünk erre a dologra, de nagyon boldogtalanok lettünk, így beláttuk, azt kell elfogadni, annak kell örülni, amit megadott nekünk a sors. Egyáltalán nem véletlen, hogy így alakult. Én hiszek a sorsban.
Elégedett vagy az életeddel? Mondd, te, mint az X-Faktor mentora s mint énekesnő, színésznő, tudsz hinni abban a hangzatos mondatban: igenis egy magyar sztárból is lehet világsztár?
A kérdésed első részére válaszolva: persze valamikor, még huszonéves koromban bennem is élt egyfajta vágy a világhír iránt. Ám akkor még nem volt olyan egyszerű csak úgy elindulni külföldre, mint manapság, és a nyelvoktatás sem tartott itthon sehol. Tökéletes angoltudás nélkül pedig szinte lehetetlen az érvényesülés. Ennek ellenére is azt mondom, nagyon elégedett vagyok a pályámmal.
 |
| „A mai napig azt mondom, hogy aki előtt igazán látom ezt az utat, az Takács Nikolasz” Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub |
Rengeteget énekeltem itthon és külföldön is, és megvalósult az a nagy álmom is, hogy 18 éve színházban is játszhatok. Most éppen Sopronban lesz egy bemutatóm, a Nyolc nő darabban. A kérdésed másik részét illetően pedig: ha tehetség, nyelvtudás, remek kiállás és jó menedzsment egymásra találnak, akkor azt gondolom, igen, lehet egy magyar emberből világsztár. A mai napig azt mondom, hogy aki előtt igazán látom ezt az utat, az Takács Nikolasz.
Nagyon a szívedbe zártad a „fiaidat”…
Igen. (nevet) Bár még nem vagyok tökéletes „anya”. A napokban felhívott Király L. Norbi, akivel egyébként minden nap beszélünk, és megkérdezte: „Na, milyen nap van ma, anyám? Hát, a gyereked születésnapja!” Nos, erről tőle értesültem, de mentségemre legyen mondva, hogy azonnal felköszöntöttem.
 |
| Király L. Norbival Fotó: Sanoma Archív / Tóth Beáta |
