Interjú a Quimbyvel: “Az a zenekar nem őszinte, amelyik sikertelenségorientált”

Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Ezen a héten Kurt Cobainről, a Nirvana frontemberéről – aki 1994. április 5-én vetett véget életének – beszélgettünk a Quimby együttes tagjaival.

Kurt Cobain (1967. február 20. – 1994. április 5.)

A Nirvanát sokan korszakalkotó zenekarnak tartják, emellett időtállónak is, mert dalaikat a mai fiatalok éppúgy szeretik, mint azok, akik majd 20 éve hallgatták. Miért lehet egy album, egy dal 19 év után is ennyire „érvényes”?
Biztos korszakalkotó a Nirvana, de alapvetően van benne egy jó adag utánérzés, gyakorlatilag teljesen lenyúlták a Black Sabbathot, ami valóban egy korszakalkotó együttes volt.

Annak idején ti is rajongtatok a Nirvanáért? Mennyiben hatott a zenétekre?
Nem rajongtunk, és így semennyire sem hatott, bár a dobolás tetszett benne, és volt egy-két jó énekdallam is.

Ma is sokan boncolgatják a Nirvana sikerét. Van, aki azt mondja, lehet hogy nem lettek volna ilyen sikeresek, ha nincs Cobain drogfüggősége, ami a tragikus halálához vezetett, ugyanakkor ez adta számára az inspirációt. Mit gondoltok erről?
Inkább a tragikus zenéjükhöz vezetett a drogfüggőség. Komolyra fordítva a szót, a sikerük kulcsa a hitelesség volt, lentől indultak, végig járták a rock and roll utat. A drogfüggőségnek meg általában semmi köze a sikerhez. Van milliónyi drogos, akik soha semmit nem érnek el az életben, és szintén van rengeteg sikeres ember, akiknek meg semmi közük a drogokhoz. Valaki vagy tehetséges, vagy nem, de a drogoktól még senki sem lett géniusz. A lázadással, amit a Nirvana képviselt, azzal könnyen azonosult egy rakás fiatal.

Kurt Cobain volt a Nirvana „spirituális origója”. Nálatok ki tölti be ezt a szerepet? Mi a zenekaron belüli „munkamegosztás”?
Az origót nevezhetjük felsőbbrendűségnek, amelynek mindannyian alárendeltjei vagyunk. Egyébként a Quimbyben meg mindenki azt teszi, amihez legjobban ért.

Kiss Tibi: „Rendszeresen eltévedek”

Mindannyian nagyon különböző karakterek vagytok. A különbségek inkább konfliktushelyzeteket teremtenek, vagy éppenséggel inspirálóan hatnak rátok?

Igyekszünk valamilyen fajta egyensúlyt létrehozni. A természetes konfliktusok megoldása is inspiráló szokott lenni. A különbségek színesíthetik a produkciót, de elsősorban az azonosságok tartják össze.

Amikor elkezdtétek a zenélést, kevesen ismertek benneteket, igazi rétegzenét játszottatok. Ma ezzel szemben „trendi” Quimbyt hallgatni, az alternatív rockzenekarok közül ma ti vagytok az első számú kedvenc. Van több olyan barátom, aki pont azért nem hallgat és néz már benneteket, mert szerintük „populáris mainstream” lettetek.  Zavar benneteket ez a tendencia? Akartátok ezt a fajta sikert?
Ha szeretem az almát, attól még eszem, ha sok helyen is árulják a piacon. Az a zenekar nem őszinte (vagy nagyon ravasz), amelyik sikertelenségorientált. A trendek meg jönnek-mennek, nem kell túl komolyan venni őket.

Fotó: quimby.hu/Gálos Tibor

A „Most múlik pontosan” új értelmet kapott, mióta a Csík zenekar, de különösen amióta Janicsák Veca elénekelte az X-Faktorban. A dal nem a szerelemről szól, mint azt sokat képzelik, hanem a drog hatásáról. Milyen lelkiállapotban született ez a dal?
Szerintünk a mámorban úszó szerelemről, illetve annak elengedéséről szól. Egyébként egy kicsit mindenkinek arról szól, amit belehall.

Az életben mennyire vagytok szociális alkatok, közösségi emberek? A dalszerzéshez inkább magányra van szükségetek, vagy éppenséggel társaságra, bulira, pörgésre?
Mindenki másképp viszonyul a pörgéshez, bulizáshoz, a dalszerzéshez viszont magányra van szükség.

Ha továbbra is ennyifelé forgácsoljátok magatokat, nem féltek a  kiégéstől vagy attól, hogy majd az abbahagyás mellett döntötök, mint a Kispál tette?
Persze, ott van az aggodalom, hogy meddig lehet padlóig nyomni a gázt, viszont az is biztos, hogy a félelem nem segít. Azért igyekszünk beosztani az energiáinkat, hogy maradjon egy kevés a privát szférára is, és meg tudjuk tartani azt a fajta kreatív miliőt magunk körül, ami további munkára inspirál mindannyiunkat. Azért ez csak rock and roll! „It’s better to burn out, than to fade away” – énekelt valami ilyesmit Neil Young, egyébként meg ezt hallgatta pont Kurt Cobain, mielőtt megölte magát, szóval csak óvatosan!