Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Születésnapi interjúnkat a 77 éves Bodrogi Gyula színművésszel készítettük.
| A „Mi jöhet még?!” című színdarabban Fotó: Sanoma Archív/Tóth Beáta |
A mai napig nagyon aktív színművész, párhuzamosan több darabban játszik. Azok közé a színészek közé tartozik, akik a színpadon egyszerűen nem érzik a korukat, megfiatalodnak?
Most mondjak valami meglepőt? Nemcsak a színpadon, de sokszor az életben is hajlamos vagyok megfeledkezni a koromról! (Nevet.)
Ha kilép a színpadra, megsokszorozódik az ereje, már nem fáj itt-ott…?
A színpad egy egészen különleges dolog, ott egy csettintésre elmúlik minden betegség, fájdalom. Lehet, hogy az előadás után még jobban fáj, ami addig, közben viszont semmit nem éreztem. Volt, hogy a vesekövemet vették ki, és három nap után már játszottam.
A nemzet színésze cím büszke birtokosa. E címhez méltóan azt szokta mondani, hogy az ön számára egyetlen szentség létezik, és ez a közönség.
A dolgokat őmiattuk csináljuk. Ezért fontos, hogy a befogadó jól érezze magát. Mások beszédében, nyilatkozataiban hallottam néha azt a szamárságot, hogy a közönség ilyen vagy olyan, nem ért hozzá. A színész sosem saját magának játszik, csak az amatőr. A professzionista azért játszik, hogy a közönség értse, szórakozzon, mindegy, hogy tragédián vagy komédián. Mert a közönség a Hamleten ugyanolyan jól szórakozik, mint egy zenés vígjátékon. Azért megy a színházba. Az más kérdés, hogy különböző élményeket kap. Játszottam olyan szerepet, ahol az emberek boldogan sírtak, például a Szomorú vasárnapban, Az ügynök halálában.
Minden előadás előtt a mai napig elismétli: „Édes Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem ma magamat!” Előfordul, hogy az ember agya nem mindig kapcsol át hét órakor este, és nem tudja a küszöbön hagyni a gondokat?
Az velem még sosem fordult elő, a színpadon más üzemmódba kapcsolok. Előfordult már, hogy egyik kollégám édesanyja intenzív osztályon volt, semmit nem lehetett észrevenni rajta, csak az előadás végén, amikor összetörten lerogyott a büfében.
| Fotó: Sanoma / Story–Best Archívum |
A rekedtes hangja a védjegye. Ha símaszkban menne be a közértbe a tíz deka parizerért, a hangjáról akkor is felismernék! Egyáltalán zavarta valaha az ismertség?
Szórakoztat. Pont valamelyik nap volt egy téves hívásom, valaki beleszólt a telefonba: „Hát Bélám, akkor mikor jöhetek?” Mondom, „jöjjön nyugodtan, csak nem én vagyok a Béla”! Ja, azt mondja, „bocsánat, de akkor kivel beszélek”? „Hát mit gondol, kivel”? „Hát, a hangja után a Bodrogival!” Olyan is volt, hogy beszélgettem egy barátommal a villamosmegállóban, és állt mellettünk egy mama a 4-5 éves kislányával. Egyszer csak a kislány otthagyva a mamáját, odarohant hozzám: „Te vagy a Süsü!”
Ha már Süsü, a Süsünek köszönhetően nem haragszik meg, ugye, ha azt mondjuk, hogy ön „az ország nagypapája”.
Nem, egyáltalán nem, sőt! Inkább azt mondom, ezért volt érdemes csinálnom.
Én is a Süsün nőttem föl, sőt nemrég utaztam repülőn és láttam, hogy egy hároméves kisgyerek is a laptopon a Süsüt nézte a mamája ölében. Mitől tartja a báját évtizedek óta ez a mese?
Talán, mert alapigazságokról szól, sok-sok érzelemmel. Csukás és Bergendy – és persze magamat sem vonom ki a dologból – ezt nagyon eltalálták.
Az unokái, Bence most 9 éves, Enikő pedig 6. Ők mit szeretnek a legjobban „Gyuszi papában”?
Azt tőlük kellene megkérdezni, de olyan édesek, aranyosak, arról nem beszélve, hogy szépek és okosak. Sokat viháncolunk együtt.
| Voith Ágival Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub |
A Linda-sorozatban, ami szintén évekig futott, Linda papáját alakította. Bár ma alig készül tévésorozat, de ha lenne, miben játszana szívesen? Mostanában keresték meg valamilyen tévészereppel vagy csak a színháznak él?
Régen volt Telepódium, kabaréjelenetek, tévéjátékok garmadája. Szeretném, ha lennének újra tévéjátékok, nem is annyira magam miatt, hanem a ma fiatal színészek miatt. De most a Való Világ korszakát éljük. Most már csak azért drukkolunk, hogy az 50 milliós lakást ki nyeri meg, ki szavazza ki, nyírja ki a másikat.
Voith Ágival van egy közös fiúk, Ádám. Nagyon régen elváltak, mégis példásan jó a viszonyuk és őszinte barátok maradtak. Hogyan őrizhető meg ilyen szépen egy emberi kapcsolat ilyen hosszú évtizedeken keresztül?
Ami valaha egy kapcsolatban működött, azt egy életre meg kell tudni őrizni – szerintem ez a legfontosabb. Egyébként hamarosan közös műsorral jelentkezünk a színpadon.
Kikerülhetetlen, mert mindenki erről beszél: Stohl András kollégája, pálya- és vadásztársa ítéletéhez mit szól?
Andris egyenes, becsületes, nagyon tehetséges, megbízható ember, aki – letagadhatatlan –, csinált egy rossz dolgot. De ettől még nem egy a társadalom számára káros, haszontalan emberről van szó. A közönség pedig imádja! A büntetését pedagógiailag okos formában kell megoldani. Bízom abban, hogy az ítészek rájönnek, felfüggesztést igényel ez a súlyos ítélet. Nem szabad a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket!
