“Családanyaként és énekesnőként is megtaláltam a helyem”

Szerelem, miért múlsz?, vagy What about my dreams? – a rádiók gyakorlatilag óránként a te dalodat játsszák. Számítottál erre nem mindennapi sikerre?

Jól emlékszem arra a bizonyos hajnalra, amikor készen lett a dalom. Csak ültünk ott a fiúkkal a stúdióban, hallgattuk, és Geszti Péter egyszer csak megszólalt: gyerekek, ha ez nem lesz hatalmas nagy sláger, akkor semmi! Ugyanakkor a saját munkánkról olyan nehéz megítélni, hogy jó vagy nem jó. Így rettenetesen izgultam a Class Fm-es dalbemutató előtt, aztán elmondták a rádiósok, hogy aznap rengeteg pozitív reakció érkezett a hallgatóktól. Akkor leesett egy nagy kő a szívemről.

Milyen érzés az Eurovíziós Dalfesztiválra készülni?

Hihetetlenül jó! Biztos tudod, hogy édesapám annak idején ott volt Bayer Friderikával, és elhozták az előkelő negyedik helyezést. Bárcsak folytatódna ez a családi sikerszéria! (Nevet.) Most gyakorlatilag minden nap próbálunk, nagyon közel van már május 10-e, az első elődöntő időpontja, melyet a Magyar Televízió közvetít. Készül az eurovíziós fellépőruhám, amit a nemzetközi porondon is ismert tervezőnő, Napsugár készít. Emellett pedig hála az égnek, nagyon sok fellépésem van. Amikor pedig túl vagyok mindezen, vár a családom.

Wolf Kati és kislányai Fotó: Sanoma Archív / RTL Klub Sajtóklub

Hogy viselik a gyerekeid, hogy gyakorlatilag fenekestül felfordult az életed?

A kicsi még baba volt, amikor az X-Faktor belépett az életembe, így ő tulajdonképpen ebbe született bele, természetes számára, hogy az anyukáját lépten-nyomon megismerik, hiszen mióta csak tudatánál van, így van ez. A nagylányom az, aki sokkal jobban érzékeli a változást, ugyanakkor minden erőmmel azon igyekszem, hogy az otthoni életünk ne az én énekesnői karrieremről szóljon. Még a férjemmel is csak akkor beszélek ezekről a dolgokról, amikor a gyerekek már alszanak. Szeretnék otthon a családom számára ugyanaz maradni, aki voltam, amennyire csak lehetséges.

A színpadon dívaként tündökölsz, és biztos vagyok benne, hogy ezt a férfiak is észreveszik. Mit szól ehhez a férjed?

Nagyfokú bizalom van köztünk, egyáltalán nem féltékeny rám. Sőt, boldog attól, hogy valóra vált az álmom – azzal foglalkozhatok, amivel mindig is szerettem volna. Évekig erre vártam, évekig ezért dolgoztam, és ő a társam volt ezen az úton, amiért nem lehetek neki elég hálás. Így amikor lejövök a színpadról és másnap reggelre kialszom magam, visszalényegülök azzá a copfos, smink nélküli nővé, aki az ő felesége és minden reggel elkészíti a rántottáját. Tudod, szeretnék két lábbal a földön maradni.

Miért, látsz esélyt az elszállásra?

Fotó: Sanoma Archív/Tóth Beáta

Nézd, ebben a csillogó, színpadi közegben sok inger éri az embert. Felfoghatatlanul sokan megismerik, szeretik, érdeklődnek iránta, és tisztában vagyok azzal, hogy ennek a dolognak káros hatásai is lehetnek a személyiségre nézve. Ezzel egyszerűen muszáj szembenézni. Én talán olyan szempontból szerencsés vagyok, hogy nem tizenhét évesen, kiforratlan személyiségként talált rám a siker. Tudatosan figyelem önmagam, kontrollálom az érzéseimet és a hozzám legközelebb állókat is megkértem: azonnal szóljanak, ha észlelnek rajtam valamiféle negatív változást. Sok éven át küzdöttem ezért az egészért, de ma már nem bánom, hogy így alakult, mert ha hamarabb lettem volna ismert, talán nem lenne egy ilyen csodálatos családom.

Ha jól tudom, egyszer vissza is fordultál…

Igen, néhány éve már bejutottam az egyik tehetségkutató döntőjébe, de a szerződés aláírása előtt meggondoltam magam. Akkoriban valahogy jobban foglalkoztatott az, hogy férjhez menjek és gyerekeim legyenek. Örülök, hogy akkor a megérzéseimre hallgattam.

És nem utolsósorban sok embernek erőt adhat a sorsod.

Bízom benne, hogy igen. Hogy talán egy kicsit sikerült rávilágítanom: harmincéves kor felett sem kell elásnia magát az embernek, pusztán mert úgy érzi, hogy még nem ért révbe az élete. Hiszen az én példám is bizonyítja, hogy megfelelő lelkesedéssel és kitartással igenis lehet eredményeket elérni – kortól és családi állapottól igazán függetlenül. Szerencsésnek érzem magam, hiszen családanyaként és énekesnőként is megtaláltam a helyem. Ha pedig az eurovíziósról egy szép eredménnyel térhetnénk haza, az már csak a hab lenne a tortán!