Ha jól tudom, az Alföld ékszerdobozában, Szegeden nőttél fel.
Klasszikus értelemben véve nem lehetett felhőtlen gyerekkorom, mert olyan iskolába jártam, ahol sok volt a balhés gyerek. Tudod, akkoriban még nem volt lehetőség arra, hogy a szülő csak úgy kivegye a gyereket, mert nem volt hová vinni. Oda kellett járni, ahová területileg tartoztunk. Esetemben ez egy olyan suli volt, ahová sok állami gondozott is járt, és némelyikük bizony nem fogta vissza magát. Az iskolai létezésem évekig abból állt, hogy próbáltam nem belekeveredni azokba az összetűzésekbe, amikből csak véresen és kék-zöld foltokkal lehetett kijönni. Ettől függetlenül Szegedet a mai napig imádom. Nagyon nehezen szoktam meg a fővárost annak idején, tömegfóbiám is volt.
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Gálos Samu Mihály |
Tömegfóbiát említetted elsőnek, pedig sokaknak leginkább a családja hiányzik, amikor vidékről Budapestre költözik.
Amikor tizennyolc éves lettem, a szüleim elváltak, és valójában szétszakadt a családunk, amit én nagyon rosszul éltem meg. Éreztem, hogy kell valami környezetváltozás, valami új cél, ami talán elterelheti a figyelmem a bánatomról. Az egyik barátom – aki akkor már a Magyar Televíziónál dolgozott – azt javasolta, hogy költözzek Budapestre, mert mindig keresnek gyakornokokat. Úgy érzem, kicsit sorsszerű ez az egész: ha akkor nincs az a családi probléma, talán ma is Szegeden élek. Úgy tűnik, azzal kárpótolt az élet, hogy a hivatásomban megtaláltam az utam.
A VIVA TV-én tűntél fel először, majd egy időre eltűntél a médiából. Miért?
Amikor a kollégáim rábeszéltek, hogy jelentkezzek a zenetévé válogatására, már jó ideje a Magyar Televíziónál dolgoztam. Ott végigjártam a szamárlétrát: kávé- és irathordó fiúból lettem később riporter és szerkesztő. Atyaég, hányszor futottam keresztül-kasul abban a hatalmas épületben! Mégis jó szívvel emlékszem vissza arra az időszakra, ahogyan a zenetévés kezdetekre is. Ott ízlelhettem meg, milyen is a siker, viszont ennek a feldolgozásához akkor még túl fiatal voltam, s egy idő után nyomasztani kezdett a „népszerűség”. Végül három év után azt éreztem, hogy itt az ideje tovább lépni, mert ebben a műfajban már nem lehetek jobb. Sokan bolondnak néztek az ismeretségi körömből, amiért otthagytam a zenetévét, de én már csak ilyen vagyok: mindig megyek a saját fejem után.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/RTLKlub Sajtóklub |
Végül mégis visszatértél, és a Csillag születiknek köszönhetően ismertebb vagy, mint valaha.
A VIVA után éveken át voltam szabadúszó, sok mindent láttam, megtapasztaltam, jót és rosszat egyaránt, így még inkább tudom értékelni ezt a nagyszerű lehetőséget. Az első adás előtt nagyon izgultam, de sokat segített, hogy Ördög Nóri – akit nagyon nagyra tartok mint műsorvezetőt – bátorított.
Azt mondtad, már a zenetévés ismertséget is nehezen kezelted. Akkor ezt hogyan fogod?
Próbálok felkészülni rá lelkileg, amennyire tudok. Ezen kívül érettebb lettem, azt hiszem, ma már képes vagyok helyén kezelni ezt a népszerűség-ügyet. Egy dolgot azonban megfogadtam: bármi történjék is, a magánéletemet őrizni, védeni fogom a végtelenségig. Egyébként is, szerintem vannak sokkal fontosabb dolgok, amik igazán érdeklik az embereket – Nagy Sanyi párkapcsolata nem ez a kategória. (Mosolyog.)
De vár valaki otthon?
A barátnőm.
