
„Egy állás elvesztése, megszűnése valóban kemény lelki erőpróba, amelyre sokan sokféleképpen reagálhatunk, mindegy, hogy ismert az ember, vagy sem. Vannak, akik szinte azonnal összeomlanak, magukat okolják, vannak, akik a külvilágot hibáztatják, de vannak, akik a romló munkahelyi légkörből való szabadulás miatt kezdetben eufóriát élnek meg. Ez utóbbi lelki önvédelem azonban ne tévesszen meg senkit. Az állás elvesztése – ha a kezdeti stádiumban másnak látszik is – komoly trauma, mivel a munka a napi ritmusunkat keretbe foglaló tevékenység, sőt bizonyos szempontból a személyiségünk része. Az egyén pszichés terhelhetőségét száz százaléknak véve az állásunk megszűnése a legközelebbi családtag elvesztésének pszichés traumájával egyenértékű, vagyis a terhelhetőségünk ötven százalékát emészti fel!” – mondta el szakértőnk.
![]() |