Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. A születésnapos Geszti Péterrel beszélgettünk.
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Schumy Csaba |
A héten lettél 47 éves. Súlyos szám ez?
Nem tartom számon. A lányaim vagy a feleségem születésnapja sokkal többet jelent nekem. Az én igazi ünnepem egy jól sikerült hétköznap, amiben együtt tudok lenni a családommal, a szerelmemmel, a barátaimmal, amikor megírok egy jó dalt, vagy amikor látom, hogy az emberekre hat az, amit csinálok. Különben sem a születésnapok alkalmával szoktam érezni az idő múlását, hanem amikor rácsodálkozom néhány változásra, amit az életem vagy a világ produkál.
Milyen változásokra gondolsz? Például a kislányaid fejlődésére?
Nem okvetlenül, bár nyilvánvalóan magával ragadó, ahogy a nagyobbik lányomon, Sárikán látom, hogy rohamléptekkel nyílik az értelme és minden nap kiderül, megint valami újat tanult. Kifejezetten gyönyörű időszak ez a mi mostani életünkben és a gyerekekében is.
Belekóstoltál tévézésbe, rádiózásba, zenélésbe, az üzleti életbe, sőt még a politikába is. Van bármiben is hiányérzeted?
Én sosem a hiányra koncentrálok, mindig pozitív dimenziókban gondolkodom. Arra, ami még lehet, és nem arra, ami kvázi kimaradt. Ilyen értelemben most az a célom, hogy új zenekaromat, a Gringó Sztárt fölfuttassam, jó dalokat írjak, és utána nekiálljak egy újabb musical megírásának. És közben elég időt szakítsak a lányaimra. Ezt a kényes egyensúlyt keresem most az életemben. Sok kaland vár rám, amit most még nem is sejtek!
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Vörös Szilárd |
Több „kitérő” volt az életedben – ARC óriásplakát-kiállítás, Nemzeti Vágta. Te az vagy, aki inkább kitalálni szereti a dolgokat, és amikor beindultak, újabb kihívások után néz. Rájuk unsz?
Ami felvillanyoz, az az újrakezdés lelkiállapota, amikor az ember elölről kezd el álmodni valamit, és új alkotótársakat keres hozzá. Ez újfajta lendületet hoz, szinte megújítja az embert. Az innováció szó számomra tényleg nem csak ipari szakszó. Valóban elindítani, megalkotni szeretem a dolgokat, és aztán az útjukra engedni, hogy más, hozzáértő munkatársaim vigyék azokat tovább.
Tíz évet vártunk a zenei visszatérésedre. Ha nem talál meg az X-Faktor, talán sosem zenélsz már?
Már 2006-ban terveztem, hogy megalakítok egy új zenekart, de a Rapülők együttes comeback-je beelőzött, utána pedig lefoglalt a Vágta. A laptopomba az elmúlt években rengeteg szövegkezdeményt jegyeztem le. Az X-Faktor-felkérés meg egyszerűen jókor jött. Amellett, hogy szórakoztató és tanulságos volt, és imádtam csinálni, egyfajta ugródeszkának tekintettem, olyan értelemben, hogy nem mint reklámszakemberre, hanem újra mint zenészre tekintettek rám az emberek.
A „Télen-nyáron nyár” kicsit rapes, kicsit reggae-s, kicsit popos, mint a Rapülők. Két tehetséges vokalista lányt választottál magad mellé, ami pedig a Jazz+Az-ra hajaz. Nem mertél nagyobbat kockáztatni, vagy ez a kipróbált séma áll neked a legjobban?
Azt kell nézni, mi fekszik nekem hangtechnikai értelemben, emellett mi az, amit 47 évesen is hitelesen tudok előadni. A felszíni azonosságokon túl hamarosan ki fog derülni, hogy a Gringó Sztár teljesen más zenei utakon jár, mint az előző zenekaraim. Ha a többi dalunkat megismeritek, el fogtok csodálkozni, és senkinek többet eszébe nem fog jutni hasonlítgatni!
 |
| Fotó: Sanoma Archív / Falus Kriszta |
Két kisgyerekes apuka lettél néhány éven belül: Sára Lujzával és nemrég Lenke Rózával bővült a család. Másképp éled meg az érzelmeidet?
Amíg szólistaként, gyerek nélkül éled az életed, addig mindig udvariasan bólogatsz azoknak, akik azt mesélik, milyen fantasztikus a családi élet. Ugyan rengeteg elfoglaltsággal és szolgálattal jár, de amikor átéled, birtokába kerülsz egy olyan érzelmi gazdagságnak, ami szavakba nem foglalható. Engem hihetetlenül stabilizált érzelmileg a lányaim születése. Elég rosszkedvű, krízissel teli világ vesz minket körbe. Minden nap, amikor elkopnék a sok marhaságban, jó hazajönni a mi saját kis „erőterünkbe”. A sok pozitív energiát, amit tőlük kapok, a zenekarba viszem át.
A gyerekek névválasztásánál régi magyar nevek mellett döntöttetek, miért?
Az számított, hogy egyfajta maradandóságot sugalljanak, ami nem trendekre reagál.
Mióta édesapa vagy, másképp állsz az élethez, jobban vigyázol magadra, többet sportolsz – most is fociról jössz –, egészségesebben élsz?
Eddig is igyekeztem egészségesen élni, de kétségtelen, hogy most bizonyos dolgokat meggondoltabban teszek, például óvatosabban, lassabban vezetek.
