Párducmintás tűsarkús hölgyek a nézőtéren
A kezdés előtt fél órával kezdenek gyűlni a sztárok a stúdió előtt: Falusi Mariann lehajtott tetejű bogárral érkezik, Ganxsta Zolee körbecsókolja a bekocogó Harsányi Leventét, Tornóczky Anita Sarka Katával párban tipeg be az ajtón. A sztárok mellett a „civil” közönség is jól azonosítható: vannak SP-rajongó ötödikes kislányok saját készítésű szurkolótáblákkal (amit még Hajdú B. Istvánnak is meglengetnek, aki Angliából jelentkezik be, és „sportnyelven szól hozzá” – remélem, legalább ilyenkor elgondolkodik Vitray Tamás, hogy miféle szellemet szabadított ki a palackból). Vannak Kökény Attila fellépésére váró, még „az igazit” kereső középkorú hölgyek, a Peller–Bereczki-párosért rajongó színházi bérletesek, valamint nagyon-nagyon-nagyon érzékeny Caramel-fanok. Ja, és a „szereztem jegyet, Dzsenniffer, megnézzük élőben, vedd fel a párducmintás tűsarkúdat, én meg a bicepszkidobós D&G pólóm”-típus, őket nevezzük röviden bunkóknak.
Tatár Csilla átsuhan a színpadon
Az első bejelentkezés kapcsán pedig nekem is van egy társadalmi célú üzenetem: kedves Claudia, már nem kell többet fogyni, így pont jó! Nagy melót végez a két műsorvezető, nekik kell az eseményeket továbblökni, a versenyzőket instruálni. A nyitás elég erős, Claudia kis híján leszakítja az övét, a szünetben a stábtól gyorsan tűt és fehér cérnát kér. Majka pedig egy igazi meglepetés: a valamikori ózdi villanyszerelő nyilván mostanában sem az empíriokriticizmusról olvasgat hűvös könyvtárszobája kies magányában, de a szakmát, azt nagyon megtanulta. Teljesen úgy működik, mint egy felkészült, tapasztalt műsorvezető; meg nem mondanád, hogy ő is villalakóból indult, mint mondjuk Alekosz.
Leállás, átrendeződés, közben van idő egy gyors leltárra: Tatár Csilla surran át a színen, stilizált fenyőfának öltözött – kifejezetten csinos fenyőfának, teszem hozzá. Dundikán a petit noir, Tornóczky Anita meg egy olyan kis pöttyösben, ami szűkebb már nem is lehetne. Joshi Bharat Beatles-pólóban feszít. Bella Levente bemelegítő ember azt süvölti, hogy „ez egy rockkoncert!”. Hát az pont nem, de nem baj.
SP oldalról nem látszik
A versenyzők bevonulása során alig bírom legyűrni a késztetést, hogy a múltkori cicivillantó hölgy után én egy nagy szál kolbásszal és egy oldal szalonnával rohanjak fel a színpadra – SP és Iszak Eszter oldalról konkrétan nem látszanak. Úgy megvacsoráztatnám őket.
Mondjuk az első páros férfitagja, Bereczki Zoli se egy díjbirkózó, párja, Peller Mariann meg a pár évvel ezelőtti nagy fogyókúrája óta is láthatóan szigorú maradt magához. Jól mutatnak együtt, és jól is szólnak – ha Mariann énektudása, néhol profihoz illő frazírjai lenne a minimum a tehetségkutatókon is, a Csillag születik jó három héttel rövidebb lenne. Dögös produkció, megérdemli a zsűritől a maximális pontszámot. A második kör az SP–Iszak Eszter párosé, a fiatalok továbbra is a show-ban bíznak, fehérneműben táncoló tinik köröznek, éneklés csak hellyel-közzel történik. SP ugyanakkor médiatörténelmet ír a legrövidebb idő alatt legtöbb villantás kategóriában: az imidzsfilmben még nadrág fölül kilógva prezentálja rózsaszín alsónadrágját, a produkció végén azonban a közönség arcába csüccsentve repeszti szép a nadrágját, hogy alóla egy kékes alsógatya villanjon ki. Ennek a fiúnak semmi hangja, de őszintén elismerem a PR- és marketingmunkáját.
Klárika és Zoltán Erika frizurarokonok
Reklámszünet, Zoltán Erika szalad egy gyors trécselésre Balázs Klárihoz, és megállapítom, hogy frizura-ikrek! Korban sincs sok különbség köztük, alig fél év – Klárika hivatalos önéletrajza szerint ugyanis jelenleg 49 éves.
Reklámról érkezve jön az „érzékeny” páros, egy dögösebb dallal: Nóra ijesztő sebességgel szalad le magassarkújában a lépcsőn, Caramel is beindul, bár a virtuális zakó mindig rajta van, ez az ember szerintem még kolbászt karikázni is szerényen, visszafogottan szokott (adjon belőle SP-nek!).
Innen csúszunk rá az első bónusz trackre, a Király testvérek produkciójára. A kezdés előtt az egyik stábtag valami jelzést ragasztgat a padlóra, utólag tudom meg, hogy ti, kedves nézők ott láttátok énekelni Király Lindát – nem értettük, miért kerülgetik a Király fivérek azt az üres részt a színpadon. Mindegy, közepesen felejthető dal… újra jönnek a fiatalok, Eszti, SP és a cicanadrágos lányok. Partiarc, hát milyen jó ez. Nem. SP most a köldökig dekoltált pólóját vette fel, mi az, ma nem is lesz trikó?
Caramelt mindenki dicséri
Újabb szünet, Claudia siet le a stábhoz, sminket igazítanak, hajat rögzítenek, közben gyorsan pár falat banán, mondom, stresszes meló ez. Caramelt az egyik kórustag dicséri: kedves és szorgalmas fickó, elsőnek ér a próbára is. A Lélekdonor című számmal jön, jogos a pityergés. Nóra tejszínhab-menyasszonynak öltözött, de cipő nincs a lábán. Szegény, a tévében nem lehetett látni, de alig várta már, hogy a zsűri befejezze az értékelést, mezítláb azon a hideg padlón állni! A stáb profin, fél perc alatt kiránt mindent a színpadról, míg megy Mariannék filmje, eltűnik szék, zongora, kábelköteg. Peller kisasszony itt is átlépi a saját árnyékát, miért nem énekelt ez a nő eddig? A rappelő Bereczki Zoli viszont talán nem a legjobb ötlet – ilyen alapon Ganxsta Zolee is énekelhetne valamit a szíve fájdalmáról. Dobrády Ákos „kedvesen” megjegyzi, hogy Mariann szövegtévesztése bizonyítja, hogy ez nem playback – Claudia még kedvesebben visszakérdez, hogy ezt vajon Ákos is mindig bizonyítja a fellépésein?
Bírom ezt a nőt.
Rugdosódás a nézőtéren
Szünet előtt kapcsolunk a pihenőbe, és igen, SP már felvette a védjegyévé vált, spagettipántos, S-es méretű topot, ez az! Majka a reklám alatt rezignáltan megállapítja, hogy három helyen is összecsokizta a fehér ingét, egy kisvakondnak öltözött bácsi közben az üvegtetejű színpadot polírozza a döntőre. A mögöttem ülő, tiszteletjegyes hölgy épp Nóra nadrágját kritizálja, elmondása szerint ő már tavaly vett ilyet New Yorkban, közben párducmintás topánkájával rugdos, szépen megkérem:
– Kérlek, ne csináld ezt!
– Nem is csinálom.
– Ha nem csinálod, akkor honnan tudod, hogy mire kértelek?
Ülve-állva tapsoló emberek
A szavazás megáll, és kiderül, hogy Iszak Eszti és SP esett ki a versenyből. Lekókadnak a rajongói táblák, innentől a műsor végéig a teljes ötödik bé lehorgasztott fejjel ül. Pedig jön az eddigi legütősebb Peller–Bereczki-produkció, I’m a survivor, és tényleg, ezek nagyon küzdenek. Caramelék válasza a gospellel produkciónak oké, de a kórus túlsúlya miatt az egyéni teljesítmény kevésbé értékelhető. Zárásnak azonban jó, ez volt az utolsó versenyzői produkció. Gyors átpakolás, majd Miklósa Erika és Kökény Attila duettjét (Dobrády Ákos szerzeményét) úgy konferálják fel, hogy „ennek a párosnak állva tapsolt a Megasztár közönsége”. Értékelés helyett csak idézem a mellettem ülő fotóst, aki annyit reagált: „hát, most ülve fognak”.
Felgyulladt a színpad, de mégsem
A végeredmény pedig közismert: Nóra és a Caramel az utolsó kanyarban beelőzött. Bereczki Zoli, szegény, tényleg megborul egy pillanatra – én pedig elkezdem félteni az életem, mert a színpad két sarkában guggoló szakik valami rohadt hangos gépből papírfecnik tömegét fújják a színpadra, miközben a lángcsóvák is fel-felcsapnak. Mi lesz, ha ezek összeérnek?
De megússzuk, ünneplés, majd lassú szállingózás. Korda György rajongó kisfiúval helyeskedik, Claudia autogramot oszt, a meg nem nevezendő celebek pedig már keresik a sötétebb, kameramentes részeket odakint, ahol rá lehet végre gyújtani.
Mit lehet mondani A Nagy Duettről összegzésképp? Bejött az, amit előrelátni lehetett: szolid, de vállalható nézettség, és a saját fejlesztésű műsorok minden menet közben kiugró gyerekbetegsége után összehoztak egy egész jó show-t. Így és innen lehet értelme folytatni – egy picit talán megvariált zsűrivel (Kasza Tibi nagy találmány, őt ne engedjék el), egy picit jobban átgondolt bónuszprodukciókkal igazi sikertörténet is lehet belőle.
