Mintha egy következő Ágnes asszony balladája zajlana a szemünk előtt… Szegény asszony addig próbálta mosni a véres a ruhát, míg az tiszta nem lett, megpróbálva eltüntetni bűne bizonyítékát. Mintha ugyanez történne most Stohl Andrással is.
Azt még elhittük, hogy András komolyan megbánta, hogy súlyos autóbalesetet okozott, és hogy őszinte az a kezdeményezés, hogy fiataloknak segít és drogprevenciós órákat tart iskolákban. Elhittük, mert el akartuk hinni, lévén nagyszerű színész, remek szórakoztató, aki ráadásul – és ez vitán felül áll – szépen neveli a gyerekeit.
Aztán felhúztuk a szemöldökünket, amikor jött a következő hír: éhezik a családja, és emiatt nem mehet börtönbe. Nem azt akarjuk kétségbe vonni, hogy nem éhezik, hiszen hét gyereket tart el, de akkor is, rossz volt ennek a hírnek az üzenete. Mert lehet, hogy el kell tartania egy családot, de akkor meg mi a fenének ül be ittasan autóba? Akkor nem gondolkozik?
Az utolsó csepp a pohárban a Stohl-balladát tekintve kétségtelenül egy közelmúltbéli cikk volt, ami nem másról szólt, mint hogy Stohl balesetben életet mentett évekkel ezelőtt. Biztosan ez is így volt, de akkor is: tényleg kell ezt éppen most, éppen így közölni? Akik azt tanácsolták Andrásnak, hogy erről bátran beszéljen, nem gondolták azt, hogy ha valami, hát ez visszatetszést kelt?!
S akkor jöjjön a végére a kegyelemdöfés: a Blikk legutóbbi cikke, miszerint Stohl amnéziás volt a baleset idején.
Nem lehet azon csodálkozni, hogy a különböző internetes fórumokon kiverte a biztosítékot, és már azok is kígyót-békát kiabálnak rá, akik mellette voltak eddig színészi nagysága miatt…
Az emberek egyre inkább elítélik, pedig a színházba járó közönség jó része eddig felmentette Stohlt, aki csak ennyit mond szerényen: „nem akarok én magam mellett korteskedni.”
Elhisszük ezt is, meg mindent, de mégis csak keserű marad az ember szája íze. S közben nem tud attól a kellemetlen gondolattól szabadulni, hogy itt már nem is mosdatás folyik, hanem sikálás.
Olykor tényleg jobb hallgatni, s csendben várni az ítéletet. A közvélemény, úgy tűnik, már meghozta a magáét.
 |
