Egy budai rehabilitációs központban gyógyul Böröczky József, aki hosszú hetek óta él a kórház falain belül, élete legkeményebb harcát vívja a rákkal. A színész azt mondja, a klinika falain belül is ugyanúgy kezdődik minden napja, mint otthon. Elolvassa a sportújságot, a híreket, csak aztán jön a vizit…
„Az ember azt hiszi, hogy beteg, aztán amikor bekerül a kórházba, rájön, hogy az ő problémája nem is olyan nagy másokéhoz képest” – mondta a Blikk munkatársának, majd kendőzetlen őszinteséggel mesélni kezdett a betegségéről. „Semmiféle jele nem volt. Alattomos módon jött. Fájt a hasamnál, ezért elmentem kivizsgáltatni magam. A vérképemben találtak pár szimpatikusnak nem mondható dolgot. Hasnyálmirigy-daganat, májáttétekkel, viszonylag rossz leletekkel, mégis sikerült az elmúlt napokban annyi erőt összegyűjtenem, hogy megpróbáljuk a kemoterápiás kezelést. Nem vagyok hős, de férfiként szeretnék csöndben, humorosan harcolni, és nyerni!” – mondta mosolyogva Böröczky József, aki úgy vallja, tudni kell mindenen nevetni!
A színész érzi, sok ember aggódik érte. A jókívánságok csak úgy özönlenek hozzá az ismerősökön keresztül. „Van elég akaraterőm a harchoz, és ahhoz, hogy legyőzzem a rákot! Nem is én lennék, ha kicsit is meginognék. Tisztában vagyok a helyzetemmel, és azzal, hogy kemény harc ez. Ilyenkor derül ki, milyen sokan szeretik az embert, és kik azok, akikre számíthat. A családom, Nacsa, Fábry, Sas, a kollégák és a motoros barátaim tartják bennem a lelket – mesélte Böröczky, aki már a visszatérését tervezgeti magában. – Voltam Clinton, Kádár, a visszatérésem csak az írókon múlik majd, és azon, mikor tudok felépülni. Úgy szeretnék visszamenni dolgozni, hogy nem kérdezik meg minden percben, hogy vagyok, hanem annyi elég lesz, hogy élek és virulok!”
