Kimondhatjuk a korodat?
Persze! Ötvenegy éves vagyok.
Viszont nem nézel ki annyinak. Mi a titkod?
Amikor fiatal voltam, lepaktáltam az ördöggel. Komolyra fordítva a szót, nem tudom, miért nézek ki fiatalabbnak a koromnál. Dohányzom, pedig nem kéne. De járok jógázni és egészségesen étkezem. A harmóniára törekszem.
Semmi plasztikai műtét?
Nem ítélem el, de nem csináltattam soha semmit. Az nem zavar, ha mások kés alá fekszenek, ez az ő döntésük. De azt vallom, hogy az élet menjen a maga útján, a ráncosodás egy természetes dolog, azt jelenti, hogy megéled az életed.
A legutóbbi filmedben (A bőr, amelyben élek – a szerk.) egy plasztikai sebészt alakítasz, nem túl pozitív karaktert.
Azt szerettem volna elérni, hogy olyan legyen a karakterem, mint egy átlagos ember, akiből egyszer csak sorozatgyilkos válik és bekerül a hírekbe. A szomszédai pedig ilyesmit nyilatkoznak róla a híradóban: „kedves embernek ismertük meg, minden vasárnap együtt mentünk a templomba, nem gondoltuk volna…” Szóval ha ilyesmit véltél felfedezni a karakteremben, talán jól dolgoztam.
A feleségeddel, Melanie Griffith színésznővel tizenöt éve vagytok házasok. Hogyan tartjátok életben ezt a kapcsolatot?
Szeretjük egymást, ilyen egyszerű a válaszom. Ma is úgy érzem, hogy annyira szeretem, mint amikor először megláttam. A házasságunkban a jövővel és nem a múlttal foglalkozunk. Kitartok a nejem mellett, nem megyek sehová!
Ez nem hagyományos hollywoodi gondolkodás…
Ez igaz, de csak Hollywoodban számít hosszúnak egy tizenöt éve tartó házasság, a civil emberek életében nem. És ez a normális.
Nem hiányzik Spanyolország?
Sokszor nosztalgiázok és rengeteg emléket őrzök. Amerikában élek, mert egy amerikai nőt vettem feleségül és a lányom is amerikai. De én nem vagyok az – még akkor sem, ha megkaptam a zöldkártyát. Szerencsés vagyok, hogy az Egyesült Államokban dolgozhatok, de hazajárok Spanyolországba, amikor csak tudok. Büszke vagyok a származásomra.
