Kinek jó, hogy ötéves gyerekekből gyártanak celebeket?

A két kislány tipikus 21. századi médiajelenség. Sophia Grace Brownleenek nyolc igazolt életéve, alig több végleges foga, cserébe rengeteg önbizalma van. A brit kislány ötéves unokatesójával, Rosie-val nyomott le egy sufnituning videoklipet, amit szeptember 15-én tettek fel a YouTube-ra valóságos médialavinát elindítva ezzel. A Super Bass című Nicki Minaj-szám eléneklése a két, addig ismeretlen kiscsajt az egekbe röpítette. A videót több mint húszmillióan látták világszerte, köztük rengeteg híresség, és a lányok, ahogyan az minden valamirevaló Disney-mesétől elvárható, egy csapásra befutottak.

Egy hónappal a virtuális rajtjuk után már kedvencükkel, Nicki Minajjal egy színpadon rappeltek trióban (igaz, a már-már hiperaktivitásba hajló unokatesójához képest szinte teljesen nesztelen Rosie legfeljebb jelenlétével dobta fel a produkciót). Azóta számos tévéműsorban léptek fel, majd Ellen DeGeneres (híres amerikai tévészemélyiség) megbízásából a vörös szőnyegen is végigbilleghettek, sőt tudósítottak is onnan, rengeteg világsztárt meginterjúvolva.

Kinek jó a hirtelen jött siker?
Egyrészt a témával gazdagon ellátott tévés szerkesztőknek, plusz a kislányoknak köszönhetően képbe kerülő és ingyenreklámhoz jutó hírességeknek. Másrészt Sophia Grace-nek és Rosie-nak, hiszen mindenhol azt szajkózzák, hogy “jaj, nézd már, mennyire édesek”, miközben virtuális galerik sokasága osztja meg sikersztorijukat, videóikat, nem beszélve arról, hogy a rengeteg tüllös-tollas, cuki ajándék ellen is ritkán lázad egy hagyományos kislányszív.
A grátiszba kapott díszdekorok, köztük kristályos tiarák, csillámos varázspálcák persze megmaradhatnak örök emléknek, de a bugyirózsaszín királylányszetteket kinövik előbb-utóbb, ahogyan a médiában betöltött szerepüket is. Pár hónap, és nagy eséllyel rendeződnek a zabálnivalón csálé fogak, eltűnnek a gyurmázni való babahájak és már csak a család emlékszik majd a pörgős időszakra.

 
Nagy biznisz a show-biznisz
A tapasztalat azt mutatja, hogy az anyagias vagy legalább élelmesebb szülők ilyenkor elkezdenek valóságos iparágat építeni az instant-sztár gyerekre. Van, aki arcképükkel ellátott pólókat, bögréket forgalmaz webáruházakon keresztül, saját cédét ad ki vagy különböző tévés műsorokban házal velük egyre méltánytalanabb gázsiért. Sophia Grace esetében – a habitusából kiindulva – ott van még persze milliónyi reklámlehetőség is. És valóban, már-már nyitott szemmel is látni véljük a jövő év slágertermékét, a sugárhajtású Sophia Grace ugrókötelet, hogy az iskolai ünnepségeken és házibulikon egyaránt jól hasznosítható Sophia Grace hangszórócsaládról ne is beszéljünk.

Hogyan tovább?
Ezt még nem tudni, de az biztos, hogy médiatörpéből átlagos, egészséges lelkű gyerekké visszavedleni nem könnyű. Nem kérdés, hogy sokat jelent a rendes szülői háttér, de ezzel együtt is drasztikus lehet a közérdeklődés hanyatlása egy alakulóban lévő személyiség számára. Sok hollywoodi sztárgyerek (Drew Barrymore, Macaulay Culkin) megsínylette a cuki szerepszerkó kinövését, és emlékezzünk rá, Utasi Árpád, a csantavéri magyar mesemondó fiú (a Csillag születik című műsorból) sorsa sem alakult végül meseszerűen. A legfrissebb celebhajtásokat mindeközben tucatjával ontja a YouTube, nap mint nap újabb szuper édes produkciót dobva elénk. Az, hogy melyiket hányszor nézzük és hogyan osztjuk meg, a mi döntésünk. Ahogyan a szülőké az, hogy ezt követően hogyan és miként sáfárkodnak a minicsillagok sikerével.