Viszonylag fiatalon, huszonöt évesen lett apa…
Nagyon-nagyon korán akartam a gyereket. Az volt a mániám, hogy két lányom lesz. Persze ebben az is benne volt, hogy a legtöbb dologról képekben gondolkodtam, így az apaságról is. Van apuka, anyuka és két gyönyörű kislány, lehetőleg szőkék legyenek, nagy rózsaszín masnival a hajukban – így képzeltem. Aztán ott volt a vasárnap délelőtti idilli kép, amikor kimegyünk az állatkertbe, nincsenek sokan, csak mi sétálunk a két gyerekkel kézen fogva. Vagy elmegyünk kirándulni a budai hegyekbe, és fantasztikusan boldog kacagás, millió gömbölyű kacagás a mi életünk. Aztán nem így lett.
De állatkertben azért volt a gyerekekkel?
Hogyne, például a nagyobbik lányommal a dackorszak közepén. Meglátta a zsiráfot és négy napig üvöltött. Miközben az emberek összesúgtak a hátunk mögött, hogy Jézusom, az ott a Gálvölgyi és a gyereke! Tehát úgy képzeltem el az apaságot, hogy vasárnap, állatkert, vidámpark, budai hegyek, nem tudom mi. Hát ebből az lett, hogy a színházam volt oly figyelmes, és havi 28-30 fellépést csináltam. Ha vasárnap délelőttre nem esett előadás, akkor aludtam délig. A nejem hiába mondta, hogy tudod, úgy volt tegnap este, hogy megyünk az állatkertbe. Azt feleltem: ha akartok, menjetek, de engem hagyjatok békén, mert fáradt vagyok. Az apósom mindig azt mondta, hogy lehetett volna belőlem egy tisztességes lakatosmester és nagyon jó apa, de akkor az egy másik élet lett volna a lányaimnak is, meg nekem is.
Eljárt a lányai szülői értekezleteire?
Ez az, amiből én nagyjából kimaradtam. Szülői értekezleten azt hiszem, nem is voltam. A feleségem mindenről beszámolt nekem, de ez nyilván nem ugyanaz, mint napi szinten jelen lenni az életükben. Ugyanakkor mind a két lányomat vittük a legkülönbözőbb különórákra, karatéra, művészi tornára, de a nyelv kimaradt. Nagyon bánom, hogy nem voltam erőszakos, nem voltunk ebben következetesek. Polgár Lászlót, a sakkozó Polgár lányok édesapját, van szerencsém ismerni, többször elhatároztam régebben, hogy felhívom, megkérdezem, hogy csinálta. Talán úgy, hogy ő teljes mértékben a Polgár apuka volt, reggeltől estig…
A harmadik unokája, Ádám születése után olvastam egy interjút önnel, ahol arról beszélt, mennyire szeret kisbabát fogni.
A pici gyerek az egy szerelem – vallja be. – Hazamentem a Producerek főpróbája után, a belem éppen hogy be tudtam húzni a kapun, mégis leálltam három órát focizni a Danival. És én erre nagyon büszke vagyok – majd gyorsan hozzáteszi. – Gyereket is csak azért akartam olyan hamar, hogyha unokám lesz, ne legyek egy vén hülye, aki csak ül és folyatja a nyálát.
Feltöltik az unokák?
Danival az első pillanattól különleges kapcsolatunk volt. Amikor megszületett, én például sutyorogtam a fülébe, hogy hátha emlékszik valamire, hátha hoz valami üzenetet valahonnan… De nem válaszolt semmit, csak jókat nézett. Én hiszek abban, hogy nem véletlen, hova születünk le. Olvastam Szepes Máriától több könyvet. Megjegyzem, azért kritikával fogadva bizonyos dolgokat, de foglalkoztam ezzel a kérdéssel, hogy kiválasztjuk a szüleinket…
…az interjú folytatása a Nevelésünk titkai című könyvben olvasható, ahol Lilu mellett nyolc másik elismert híresség vall először ilyen őszintén magánéletéről, gyermeknevelési szokásairól Geszti Pétertől kezdve Wolf Katin át Szulák Andreáig. Rendeld meg itt!
