 |
| „Nem nő meg nem férfi az, aki nem érez féltékenységet” |
A feleségednek nyilván nehéz lehet úgy otthon lenni a gyerekekkel, hogy rád tömegek várnak egy-egy világverseny után, köztük jobbnál jobb nők.
Nem nő meg nem férfi az, aki nem érez féltékenységet. De én odafigyelek arra, hogy kivel hogyan viselkedek. Ha egy akárki húszéves srác flörtöl egy lánnyal, akkor az nagyon vagány. De ha egy kétméteres olimpiai bajnok vízipólós, akinek az egész szórakozóhely mellig ér, az nem tud elbújni. Azt mindenki látja.
Feleséged, Valkai Anna is vízilabdázott egykor. Végzettsége szerint francia szakos tanár, de nem helyezkedett el a szakmájában, hogy otthon maradhasson a családdal.
Nagyon sok energiát szabadít föl bennem, hogy nem kell aggódnom azon, hogy minden rendben van-e otthon, a feleségem mit csinál, sőt ő teremti meg azt a nyugalmat körülöttem, amitől én boldog, magabiztos és kiegyensúlyozott tudok lenni. Volt, hogy Kínából, Japánból vagy Amerikából SMS-eztem, hogy ezt meg ezt el kellene intézni, és húsz perc múlva Ancsa üzent, hogy elutalta, fölhívta, egyeztette…
Soha nem merült fel, hogy szíve szerint visszamenne dolgozni?
Sokszor fölmerül, amikor azon vitatkozunk, hogy mennyi edzésem, meccsem meg egyéb elfoglaltságom van. Mindig azt mondom, hogy nem muszáj csinálnom, hazajövök, és cseréljünk. Persze nem gondolom komolyan… Ancsa korábban tartott francianyelv-órákat meg úszást oktatott külföldön. De ha ő nyolctól négyig vagy ötig dolgozna valahol, én meg ötkor indulnék edzésre, akkor este tízkor találkoznánk először. Arra rámenne az életünk. A vízilabda élvonalában meg lehet élni egy családnak abból, amit én keresek. Miért hajszoljuk az életet, a karriert, ha ő boldog azzal, hogy vízilabdázó-feleség és családanya?
Bent voltál a gyermekeid születésénél. Emlékszel arra a pillanatra, amikor egyedül maradtál otthon a kisbabával?
Nagyon vártam, hogy végre kettesben legyünk. Sőt csomószor mondtam a feleségemnek, hogy menj el, igyál meg egy teát a barátnőiddel, szeretnék én is egyedül maradni Vikivel. Kicsit most én akarok olyat csinálni, amire különben ritkán adódik lehetőség.
 |
| „Vikit három-négy éves koráig úgy altattam el, ahogy anno engem a szüleim” |
Egyáltalán nem féltél?
Nem. Többször maradtam egyedül a lányommal. Talán egy alkalommal hívtam fel a feleségemet, mert hőemelkedése volt a gyereknek, és megkérdeztem, hogy milyen gyógyszert adjak neki.
Amikor még picik voltak a gyerekek, előfordult, hogy felkeltél hozzájuk éjjel?
Sokat romlott az alvásminőségem. Nagyon éberen alszom, amióta Viki megszületett. Ancsa egész nap velük van, és ugye, ő viseli a gyereknevelés mindenféle fizikai és lelki terhét, tehát fontos, hogy jól kipihenje magát. Én éjszaka sokkal éberebb vagyok, s általában többször is fölkelek, mint a feleségem. Én intézem, ha egy rossz álom vagy bármi más ok miatt felriadnak a gyerekek. Viszont cserébe reggelente tovább alhatok…
Az altatás is a te feladatod?
Mese, utána alvás. Vikit három-négy éves koráig úgy altattam el, ahogy anno engem a szüleim. Simogattam a kis halántékát, homlokát vagy az orrát, közben egy mondókát vagy verset egyre lassabban mondtam neki, míg le nem csukta a szemét, és szépen elaludt. Nagyon jó érzés volt a kis finom puha bőrét érezni, hogy megnyugszik, és akkor vége a napnak…
…az interjú folytatása a Nevelésünk titkai című könyvben olvasható, ahol Kiss Gergely mellett nyolc másik elismert híresség vall először ilyen őszintén magánéletéről, gyermeknevelési szokásairól Geszti Pétertől kezdve Wolf Katin át Szulák Andreáig. Rendeld meg itt!
