Eljött a pillanat. Most mindent be kell vallanod, Claudia. Mi volt az? Botox? Sebészkés? Remekül nézel ki.
Liptai Claudia: Alvás. Sok, nyugodt, pihentető. Újjászületett a lelkem az elmúlt fél évben, amikor nem voltam képernyőn. Csak azoknak a dolgoknak éltem, amiket szeretek. Természetesen leginkább a kislányomnak, Pankának, és igen, végre önmagamnak is. Nagyon rám fért. Sok dolog átértékelődött bennem, a gondolataim letisztultak és megtaláltam a lelki békém. Mondják, hogy kisimult az arcom, és gyakran kérdezik tőlem azt, amit az imént te is, de nem volt semmiféle beavatkozás. Ha volt is, annak az a neve: béke.
Panka biztosan hálás volt neked ezért a fél évért. Mivel töltöttétek?
L. C.: Ha kedvezni akarnék a velem szemben ülő fél PR-osztálynak, azt mondanám, természetesen régi Megasztár-videókat néztünk hónapokon át, szűnni nem akaró lelkesedéssel. Persze, megesik velem ilyen is, nosztalgiából, de a lányommal való mindennapjaimat nem ez jellemzi. Fantasztikus vele, és jó érzés, hogy büszke rám. Ha együtt megyünk valahová, és lehetősége adódik rá, hangsúlyozza, hogy az ő anyukája Liptai Claudia, aki benne van a Jóban Rosszban sorozatban, de mindezt olyan édesen teszi, hogy nem tűnik dicsekvésnek. Aztán ki tudja! Kamaszként majd lehet, hogy előveszi a volt férjem nagyfiának jól bevált zsebpénzszerző trükkjét, és árulni fogja az autogramom a suliban.
Panka nyitott személyiség, akárcsak a mamája?
L. C.: Nos, az introvertált kifejezést semmiféleképpen nem lehet összefüggésbe hozni Gesztesi Pankával. Én azonban kevésbé vagyok nyitott a civil valómban, mint az a képernyőről tükröződik. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy kiszerepelem magam a kamerák előtt, és amikor hazamegyek, már szeretek az a tipikus, háttérben meghúzódó, a szerettei körül tevékenykedő, csöndes háziasszony és édesanya vagy társ lenni, aki merőben más, mint mondjuk Alexa a sorozatban, vagy akár Claudia a Megasztár színpadán.
Azért nem hiszem, hogy a magánéletben ne lenne benned huncutság…
L. C.: Ha van is, abból szerintem épp annyit mutatok, amennyit kell. A Megasztárban különben sem én vagyok a fontos, hanem a versenyzők, az új tehetségek. Őket kell előtérbe helyezni.
Rettenetesen ügyes kérdéshárító vagy.
L. C.: Köszönöm. Szeretnél még kérdezni az új Megasztárról? (Kis kacsintás.)
Az például érdekelne, te el mernél-e indulni egy ilyen megmérettetésen.
L. C.: Kizárt dolognak tartom. Én túlságosan érzékeny személyiség vagyok ahhoz, hogy bírjam azt a kritikadömpinget, amit a zsűri, vagy akár az internet világa a tehetségkutatók versenyzőire önt. De nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várom őket. A tehetségkutató az a műfaj, amit soha nem lehet megunni, hiszen érdekesebbnél érdekesebb karaktereket ismerhetünk meg, így évek ide vagy oda, a lelkesedés a műsort illetően nem kopik.
Ahogyan a népszerűséged sem.
L. C.: Ha ez így van, annak nagyon örülök. Volt idő, amikor jobb volt a csend, hiszen nem véletlenül kértem a sorstól fél év nyugalmat. De most ismét élvezem, hogy itt vagyok, hogy sikeres vagyok a hivatásomban. Maradjon is így…
Tilla, Nálad nem volt „carrier break”, az elmúlt hónapokban is képernyőn voltál, keményen dolgoztál. Örülsz, hogy ismét indul számodra a Megasztár?
Tilla: Persze, mert imádom a tehetségkutatók hangulatát, és izgalommal várom a műsorunk új énekeseit. Ezernyi lehetőség rejlik bennük, így a Megasztár mindig is a szívem csücske marad.
Gondolom, örülsz a háziasszony-partnerednek…
Tilla: Nagyon! Titkon reméltem, hogy ő lesz az, és rendkívül büszke vagyok arra, hogy egy ilyen bombázó mellett feszíthetek majd minden hétvégén. Azt hiszem, mellette nekem is össze kell kapnom magam.
Nemcsak Clau, de te is nagyon sokat fogytál. Ez is a tudatos felkészülés része volt?
Tilla: Egyáltalán nem. Jó ideje törekszem arra, hogy a lehető legegészségesebben éljek, sportoljak, figyeljek arra, hogy mit és mennyit eszem. Negyven körül az embernek már csak a fizikai vitalitása miatt is figyelnie kell magára, különösen ha gyerekei is vannak, akiknek még sokáig szükségük lesz rá.
