| Miről szól a film? A producer Craig Gilbert az An American Family (Egy amerikai család) című dokumentumfilmjét 1971-ben kezdte forgatni. A két házastárs, a kedves Pat és az energikus Bill Loud, hamar beleegyezett abba, hogy a kamera mindenhová kövesse őket, mert úgy érezték, ez kiváló lehetőség lesz arra, hogy megmutathassák: övék Amerika legjobb és legboldogabb családja. De ez az idill hamar darabokra hullott, amikor Pat – azok után, hogy ezt évekig próbálta elnyomni magában – egyszer heves vitába keveredett Billel, amiért korábban megcsalta őt. Amint kiderült az igazság, és a tökéletes család képe összetört, a producer vérszemet kapott. Gondolván, hogy ebből nagy nézettségű, sikeres műsort tud kreálni, beköltözött a vágószobába, és elárulta a házaspárt. A 300 órányi felvett anyagból egy tizenkét részes sorozatot csinált, amely hétköznapi emberek magánéletébe engedett betekintést – azaz megszületett az első valóságshow. Ennek a történetét dolgozza fel a Cinéma vérité, amit május 13-án, este 20:00-kor vetít az HBO. |
Ön látta a sorozatot a hetvenes években?
Nem, akkor hallottam róla először, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Ezt követően néztem csak utána.
 |
| A Cinéma vérité szereplői: James Gandolfini, Diana Lane, Tim Robbins |
Majd találkozott Craig Gilberttel, a producerrel, akinek a bőrébe bújik.
Igen, és egy nagyon intelligens embernek ismertem meg. Karizmatikus egyéniség. Kimondottan élveztem a társaságát. Néhányszor együtt ebédeltünk, illetve vacsoráztunk, és az derült ki számomra róla – bár talán nem túl szerencsés, hogy így fogalmazok –, hogy eredetileg jó szándék vezérelte. Kreatív és irigylésre méltó ötlettel állt elő, és szerintem nem akart ő senkit sem bántani. Az, hogy megkedveltem Craiget, mindenképpen segített abban, hogy el tudjam játszani őt.
Abban az időben, amikor az An American Familyt vetítették, az embereknek fogalmuk sem volt róla, hogy Amerikában vannak melegek, és családi problémákat a nyilvánosság elé tárni abszolút tabunak számított. Az ön által alakított producer sejtette vajon, hogy ez fog történni? És vajon morálisan konfliktusba keveredett önmagával amiatt, hogy ezt megmutatja a nagyközönségnek?
Ő egy dokumentumfilmet akart készíteni, viszont ha egy házba betesznek egy kamerát, az óhatatlanul megváltoztatja a dolgokat. Azzal kísérleteztek, mi történik, ha egy adott szituációba hirtelen bekerül egy kamera. Nem akartak ők rosszat, csak aztán egyik dolog követte a másikat. Ennek így kellett lennie. Nem hinném, hogy bárki is tudatosan eldöntötte volna közülük, hogy én ezt fogom tenni, én pedig ezt, a kamera csak követte az egyre komolyabbá váló történéseket. Ilyen szituációkban bizonyos idő elteltével általában kiderülnek a dolgok, és itt is ezt történt. A kamerák okozták volna a válást? Nem, szerintem nem. Felgyorsították volna az eseményeket? Ezt már inkább el tudom képzelni.
Morális szempontból hogyan közelítette meg a karaktert? Elítélte őt? Egyetértett vele?
Craig olyasmibe fogott, amit azelőtt még soha senki nem csinált. Filmezni kezdett, a dolgok pedig elkezdtek maguktól alakulni. Nem tudhatta, hogy válni akarnak, vagy hogy válás lesz a vége. Nem tudhatta, hogy a fiú azzal fog előállni, hogy meleg, és így a televíziózás történetének első vagy egyik első meleg szereplője lesz. Elindult Craiggel a vonat, és ő is csak kapaszkodott, mint a többiek. Nem hiszem, hogy ott ült és egyszer csak kitalálta, hogy válást fog szítani.
Mit gondol a mai valóságshow-król?
Szerintem azt, amit mindenki más. Mi a jó abban, hogy embereket nézünk, akik ordibálnak egymással? Olyan, mintha ketrecbe zárt majmokat néznénk, akik nem kaptak eleget enni.
És ön szerint akkor miért ennyire népszerűek?
Nem tudom. Olyan, mintha egy vonatszerencsétlenséget vagy egy autóbalesetet nézne az ember. Láttam egy pár percet az egyikből egyszer, és csak ültem, és értetlenül néztem.
Ha úgy alakulna, újra elvállalna egy olyan sorozatot, mint amilyen a Maffiózók volt?
Igen, valószínűleg, de csak akkor, ha az nem főszerep lenne. Azt hiszem, egy főszerepre most nem vállalkoznék. Egyébként úgy látom, hogy manapság a televízióra készülő forgatókönyvek a legerősebbek. Láttam és olvastam mostanában egypárat, és sok író vonzódik most a tévéhez. Egy kicsit megváltozott ma a film helyzete. Kisebb filmeket nehezebb csinálni, csak a nagy költségvetésű filmek élnek meg.
 |
| „Ma is összejárunk a Maffiózók stábjával” |
Milyen hatással van a Maffiózók az életére, amit még ma is rengetegen néznek és szeretnek világszerte?
Ha a többiekkel együtt vagyunk valahol, attól megrökönyödnek az emberek, mert olyan, mintha megelevenedne előttük a sorozat. De ha egyedül sétálgatok Manhattanben vagy Los Angelesben, az nem vészes. Egy-két ember rám köszön, hogy „hello, Tony”, de ennyi. Nem zavarnak egyáltalán. Sőt jóleső érzés, hogy nem felejtettek el.
Tartja a kapcsolatot a Maffiózók-beli családjával?
Igen, szoktunk találkozgatni. Mind egy környéken lakunk, ami érdekes dolog, és olykor-olykor összejövünk. Dominic Chianese nyolcvanadik születésnapi partiján is sokan ott voltak a szereplők közül. Gyakran e-mailezünk is egymással.
Ön olasz származású. Mi a véleménye arról, ahogyan Hollywood megjeleníti az olasz-amerikaiakat? Ön szerint változott valamit a kép a Maffiózók óta?
Úgy érzem, kezd alábbhagyni ez az egész olasz-amerikai maffiózós őrület, de én büszke vagyok arra, hogy ilyen hatással voltunk az amerikai filmművészetre. És úgy vélem, ebben nekem is részem volt. És büszke vagyok rá, még akkor is, ha akadtak olyan alakításaim, amik nem voltak jók.
Ön szerint milyen az ideális amerikai család?
Hú, hát erre nem tudok válaszolni. Nem tudom, milyen egy olasz család vagy egy olasz-amerikai család általában, mert csak a sajátomat ismerem. Az enyém viszont ideális. Hogy is lehetne más?
