Rólad gondoltam volna utoljára, hogy egyszer chippendale-fiút jelenítesz meg a vásznon. Te ehhez túl kemény vagy!
Nem vagyok kemény, ezt csak mondják rólam. Sokkal inkább távolságtartó, megnyílni nehezen képes ember vagyok, és a jelzéseim sokszor félreérthetők azok számára, akik nem ismernek. Ráadásul az elmúlt években sokat változtam, ahogyan a hozzáállásom is, az engem körülvevő emberekhez. Szóval, Magicboys és chippendale-szerep. Úgy gondolom, ha ősszel bemutatják a mozit, épp attól lesz a szerepem igazán szerethető, hogy ennyire nem vagyok karakterazonos. Hiszen a srác, akit alakítok, csak alkalmi chippendale, akárcsak én, a maga kedves esetlenségével. Persze, azért Pindroch Csabával keményen gyúrtunk a forgatás előtt, hogy Hujber Feri és Nagy Sanyi mellett azért labdába rúghassunk, mint hódítók.
Személyi edző meg minden? Diéta?
Volt ez is, az is. Szerencsére a testem jól alkalmazkodott az elmúlt években ahhoz, hogy hol le kell fogyni, hol meg kell hízni akár tíz-tizenöt kilót szerepek miatt. Emellett az a fajta színész vagyok, aki szereti jól körüljárni magát a karaktert és a világot is, amiben mozog. Egyszer egy vak srácot kellett alakítanom, és akkoriban összehaverkodtam egy olyan sráccal, aki látóként született, és hirtelen veszítette el a szeme világát. Hónapokig jártam hozzá a Vakok és Gyengénlátók Intézetébe, beszélgettünk, figyeltem a gesztusait, a mozdulatait, azt, hogyan él meg helyzeteket. Most ugyanígy tettem a Magicboys esetében is. Sokat tanultam az igazi vetkőző srácoktól és akklimatizálódtam is az ilyen jellegű klubokban.
Otthon is gyakoroltál?
Otthon én sosem gyakorolok! De azért igyekeztem a magamévá tenni nagyon is jellegzetes mozdulatokat, amiket utána belegyúrtam a szerepembe. Nagyon jó volt a forgatás, ahol nemcsak jó barátaimmal dolgozhattam együtt, hanem olyan világsztárokkal is, mint Michael Madsen és Vinnie Jones. Utóbbit egyébként nem lehetett asztal alá inni, bárhogy próbálkoztunk. Hihetetlen a fickó.
Erről jut eszembe. Engem, akit egyszer csaknem elzavartál egy interjúról, mert a magánéletedről kérdeztelek, hihetetlenül meglepett, hogy épp te vallasz a tízéves drogfüggő korszakodról könyv formában. A Toxikoma megdöbbentő…
Pont ez volt a célom vele, a megdöbbentés, és hogy az emberek, akik érdekeltek ebben a témában, a hatására kicsit az agyukhoz kapjanak. Már évekkel ezelőtt megírtam volna, de tekintettel voltam a kiskamasz lányomra, nem akartam, hogy miattam támadják az iskolában. Most, hogy abba a korba ért, amikor már a gyerekek megértik ezeket a dolgokat, sőt a tájékoztatásuk a megelőzés miatt is fontos, nem láttam értelmét, hogy tovább húzzam a dolgot. Kiírtam magamból a múltamat, hátha segíthet, nekem pedig jólesett. De ilyen tekintetben letettem a lantot, nem leszek az a drogprevenciós arc. Vannak olyan tervek, hogy film készül a kötetből, ha ez megtörténik, elejétől a végéig ott bábáskodom majd körülötte, az biztos.
 |
| Függősége miatt Csernus Imrét kereste fel évekkel ezelőtt a színész |
Ki lenne alkalmas arra, hogy eljátsszon téged?
Ezen még nem gondolkoztam. Nincs idő, majd ha aktuális lesz. Tele az életem egy halom tennivalóval, színház, filmek, megjelenések a könyv kapcsán, és meg kell mondjam, a visszajelzések ösztönöznek arra, hogy folytassam, persze más témában. Élveztem a Toxikoma írásának időszakát, annak ellenére, hogy hat hónapra a monitor elé kötött, nagy élményutazás volt. Úgy érzem, lesz folytatása. Aztán itt vannak a gyerekeim – egy merő rohanás az életem, hogy mindenhová eljussak. Ráadásul tudod, belső igényem, hogy néha egyedül is legyek…
Hogy tudod ezt megoldani kétgyermekes apaként?
A motoromra pattanok és megyek. Van egy kis házam is vidéken, az a nyugalom szigete. Szeretem a családomat, a barátaimat, de vannak időszakaim, amikor a lehető legjobb, ha a nap nagy részében egyedül vagyok. Ezt elfogadták azok, akik engem igazán ismernek és szeretnek.
És mi a helyzet a többiekkel?
A nem megfelelő napokon esetleg úgy járnak, mint te néhány éve, amikor arra kértél, meséljek a lányomról. Persze azért én is változom. Látod, ugye? Szelídülök. (Mosolyog.)
