nlc.hu
Sztárok
Szabó Győző: “Vinnie Jonest nem tudtam asztal alá inni!”

Szabó Győző: “Vinnie Jonest nem tudtam asztal alá inni!”

Néhány éve találkoztunk már. Emlékezetes volt. Épp annyira, hogy most kissé félve indultam Szabó Győzőhöz interjúzni. Nap mint nap találkozom és beszélgetek színészekkel, de viszonylag ritkán veszem velük össze... Vajon emlékszik rám?
Szabó Győző: „Vinnie Jonest nem tudtam asztal alá inni!”

Rólad gondoltam volna utoljára, hogy egyszer chippendale-fiút jelenítesz meg a vásznon. Te ehhez túl kemény vagy!

Nem vagyok kemény, ezt csak mondják rólam. Sokkal inkább távolságtartó, megnyílni nehezen képes ember vagyok, és a jelzéseim sokszor félreérthetők azok számára, akik nem ismernek. Ráadásul az elmúlt években sokat változtam, ahogyan a hozzáállásom is, az engem körülvevő emberekhez. Szóval, Magicboys és chippendale-szerep. Úgy gondolom, ha ősszel bemutatják a mozit, épp attól lesz a szerepem igazán szerethető, hogy ennyire nem vagyok karakterazonos. Hiszen a srác, akit alakítok, csak alkalmi chippendale, akárcsak én, a maga kedves esetlenségével. Persze, azért Pindroch Csabával keményen gyúrtunk a forgatás előtt, hogy Hujber Feri és Nagy Sanyi mellett azért labdába rúghassunk, mint hódítók.

Személyi edző meg minden? Diéta?

Volt ez is, az is. Szerencsére a testem jól alkalmazkodott az elmúlt években ahhoz, hogy hol le kell fogyni, hol meg kell hízni akár tíz-tizenöt kilót szerepek miatt. Emellett az a fajta színész vagyok, aki szereti jól körüljárni magát a karaktert és a világot is, amiben mozog. Egyszer egy vak srácot kellett alakítanom, és akkoriban összehaverkodtam egy olyan sráccal, aki látóként született, és hirtelen veszítette el a szeme világát. Hónapokig jártam hozzá a Vakok és Gyengénlátók Intézetébe, beszélgettünk, figyeltem a gesztusait, a mozdulatait, azt, hogyan él meg helyzeteket. Most ugyanígy tettem a Magicboys esetében is. Sokat tanultam az igazi vetkőző srácoktól és akklimatizálódtam is az ilyen jellegű klubokban.

Otthon is gyakoroltál?

Otthon én sosem gyakorolok! De azért igyekeztem a magamévá tenni nagyon is jellegzetes mozdulatokat, amiket utána belegyúrtam a szerepembe. Nagyon jó volt a forgatás, ahol nemcsak jó barátaimmal dolgozhattam együtt, hanem olyan világsztárokkal is, mint Michael Madsen és Vinnie Jones. Utóbbit egyébként nem lehetett asztal alá inni, bárhogy próbálkoztunk. Hihetetlen a fickó.


Erről jut eszembe. Engem, akit egyszer csaknem elzavartál
egy interjúról, mert a magánéletedről kérdeztelek, hihetetlenül meglepett, hogy épp te vallasz a tízéves drogfüggő korszakodról könyv formában. A Toxikoma megdöbbentő…

Pont ez volt a célom vele, a megdöbbentés, és hogy az emberek, akik érdekeltek ebben a témában, a hatására kicsit az agyukhoz kapjanak. Már évekkel ezelőtt megírtam volna, de tekintettel voltam a kiskamasz lányomra, nem akartam, hogy miattam támadják az iskolában. Most, hogy abba a korba ért, amikor már a gyerekek megértik ezeket a dolgokat, sőt a tájékoztatásuk a megelőzés miatt is fontos, nem láttam értelmét, hogy tovább húzzam a dolgot. Kiírtam magamból a múltamat, hátha segíthet, nekem pedig jólesett. De ilyen tekintetben letettem a lantot, nem leszek az a drogprevenciós arc. Vannak olyan tervek, hogy film készül a kötetből, ha ez megtörténik, elejétől a végéig ott bábáskodom majd körülötte, az biztos.

Függősége miatt Cernus Imrét kereste fel évekkel ezelőtt a színész
Függősége miatt Csernus Imrét kereste
fel évekkel ezelőtt a színész

Ki lenne alkalmas arra, hogy eljátsszon téged?

Ezen még nem gondolkoztam. Nincs idő, majd ha aktuális lesz. Tele az életem egy halom tennivalóval, színház, filmek, megjelenések a könyv kapcsán, és meg kell mondjam, a visszajelzések ösztönöznek arra, hogy folytassam, persze más témában. Élveztem a Toxikoma írásának időszakát, annak ellenére, hogy hat hónapra a monitor elé kötött, nagy élményutazás volt. Úgy érzem, lesz folytatása. Aztán itt vannak a gyerekeim – egy merő rohanás az életem, hogy mindenhová eljussak. Ráadásul tudod, belső igényem, hogy néha egyedül is legyek…

Hogy tudod ezt megoldani kétgyermekes apaként?

A motoromra pattanok és megyek. Van egy kis házam is vidéken, az a nyugalom szigete. Szeretem a családomat, a barátaimat, de vannak időszakaim, amikor a lehető legjobb, ha a nap nagy részében egyedül vagyok. Ezt elfogadták azok, akik engem igazán ismernek és szeretnek.

És mi a helyzet a többiekkel?

A nem megfelelő napokon esetleg úgy járnak, mint te néhány éve, amikor arra kértél, meséljek a lányomról. Persze azért én is változom. Látod, ugye? Szelídülök. (Mosolyog.)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top