Exkluzív fotók: Gombos Edina második nászútjáról

„Albertónak mindig az volt a vágya, hogy megmutassa nekem Londont, ő ugyanis még diákként pár hónapig élt itt. Együtt viszont nem volt lehetőségünk menni, mert Magyarországon élő kubaiként állandóan elutasították a vízumkérelmét, én pedig meg még soha nem jártam ott. Úgy vártuk, mintha nászútra mennénk” – meséli az Aktív műsorvezetője.

További képekért kattints a fotóra!

„Sehová nem megyünk Miri nélkül”

Alberto útlevelének megérkezése végül egybeesett a férfi születésnapjával, így ajándékként feleségétől egy londoni hosszú hétvégét kapott. Az utazásra természetesen magukkal vitték kislányukat is. „Mirivel együtt mentünk, mert sehová nem megyünk nélküle. Egyszerűen nincs értelme, mert úgyis mindig azon agyalnánk, hogy vajon mit csinálhat, mi van vele” – teszi hozzá a műsorvezető, aki utólag már bevallja, némi fenntartással gondolt eddig a brit fővárosra. „Nem szeretem a rossz időt, ezért nem vágytam soha Londonba. De most szerencsénk volt, végig sütött a nap, a helyiek pólóban és bermudában jártak, gondolom ez az idő nekik ajándék volt. Nekünk is, hiszen ideális volt a kiránduláshoz, városnézéshez. És mit tagadjam, néhány nap alatt szerelmes lettem Londonba, most már értem, miért hajtogatta Alberto annyit, hogy látnom kell! Tényleg csodálatos, monumentális, varázslatos. Persze három nap kevés volt ahhoz, hogy minden fontos dolgot lássunk, úgyhogy biztosan visszamegyünk még.”

Kislányuk azt kérte, hogy költözzenek Londonba

Mint Edinától megtudtuk, Miranda leginkább a sétákat élvezte a parkokban, ahol etethette a mókusokat. „De voltunk hatalmas játékboltokban, például a Hamleysban, ami a legnagyobb, legrégibb játékbolt Londonban. Ha jól tudom, a világon is. És hogy nekem mi tetszett a legjobban? A viktoriánus épületek mellett az, hogy London egy olvasztótégely, tele indiai, kínai, afrikai, mindenféle emberekkel. A kislányunknak annyira megtetszett a város, hogy azt kérte tőlünk, költözzünk oda. Gondolom, ezt elsősorban a mókusok miatt javasolta. De mondtam neki, hogy jövünk mi még mókusokat etetni…”