– Két osztálytársammal kitaláltuk, milyen jópofa lenne, ha interjúkat készítenénk nagy színészekkel. 16 évesek voltunk, Pesterzsébeten laktunk, és már eleve azt nagyon élveztük, hogy a belvárosba utazunk. Emlékszem, a 23-as busz hozott be minket a városba. Mivel jegyre nem volt pénzünk, mindig a portán jelentkeztünk be, hogy riportot szeretnénk készíteni egy-egy adott művésszel az Erzsébeti Diák című lapnak.
– Mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül beállítottatok?
– Igen, és ezek az emberek, Szilágyi Tibortól kezdve Bubik Istvánon, Rudolf Péteren és Tahi Tóth Lászlón át Bodrogi Gyuláig mind szóba is álltak velünk.
– Mi lett a cikkekkel? Születtek ebből egyáltalán anyagok?
– Csak egy, a Szilágyi Tiborral készült interjú. Senki nem kérte rajtunk számon a cikket, sőt vissza sem kellett nekik küldeni az anyagot, ez csak manapság divat. Rájöttünk, nem az a lényeg, hogy feltétlenül megjelenjenek ezek az interjúk, hanem az, hogy ezekkel az emberekkel együtt legyünk, és tanuljunk tőlük. És aztán vigyenek be ingyen az előadásra. (Nevet.) Ezeknek a művészeknek nem tudtunk volna máshogy a közelükbe férkőzni.
Emlékszem, bementünk a Vígszínházba, és mondtuk a portán, hogy Hegedűs D. Gézát keressük. Lejött, elmondtuk, miért keressük. Kérte, hogy két nap múlva a Radnótiban találkozzunk, menjünk oda előadás előtt. Mondtuk, hogy köszönjük, művész úr, de mi lenne, ha a ma esti előadást is megnézhetnénk, mert akkor eleve máshogy kérdeznénk. Azonnal be is vitt a nézőtérre. Majd a következő találkozásnál az interjút követően is beülhettünk megnézni az aznapi színdarabot. Ezek óriási élmények voltak. Az interjút magnóra vettük. Amellett, hogy faggattam a színészóriásokat, egy kis Szmena géppel fotóztam.
Mindig az volt az utolsó kérdésünk, hogy mit szólna, művész úr, ha hazamegy, benyit a fürdőszobába, és egy lovat találna a fürdőkádjában… Kamaszkorom egyik legizgalmasabb korszaka volt!
– Emlékszik rád valaki a megszólaltatottak közül abból az időszakból?
– Nem. (Nevet.) Bodrogi Gyulának meséltem egyszer, amikor rendezett egy vígjátékban, de nem emlékezett, hiszen évtizedekkel korábban történt az ominózus találkozás…
A teljes interjú Sándor András január 15-én megjelenő, Mélyinterjúk 2. (Újabb 45 beszélgetés) című kötetében olvasható majd el. A könyv előrendelhető itt.
