– Egy színész milyen indíttatásból dönt úgy, hogy lakberendezési vállalkozó (is) lesz?
– Mindig is foglalkoztatott a dolog, és nyugodtan mondhatjuk, hogy több volt ez, mint hobbi. Mivel a párom belsőépítész, enteriőrtervező, ezért szinte adta magát, hogy belevágjunk a dologba. Már évek óta együtt dolgozunk. A fő profilunk az egyedi tervezés, és nem a tömeggyártás. Persze azt is lehet jól csinálni.
– Vagyis a párjának ez a szakmája, de önnek van hozzá affinitása is, vagy „csak” a háttérmunkákat végzi?
– A saját lakásom átalakításával kezdődött a dolog még egészen fiatal koromban, és egész jó lett. Azután barátok lakásával folytattam, akik szintén elégedettek voltak a munkámmal, majd jöttek az ismerősök, és a cég alapítása után jöttek az ügyfelek is. Igyekszem mindenből kivenni a részemet. Persze ahogy időm engedi.
 |
| Fotó: Sanoma Archívum |
– És engedi? Van elég ideje színházra, forgatásra, lakberendezésre?
– Muszáj beleférnie ezeknek a napjaimba, bár sokszor ennek a megszervezése már külön embert kíván. De mindig megoldom valahogy. Feszegetem a határaimat, és aki ismer, tudja, hogy a maximumot várom el magamtól. Biztos könnyebb lenne az életem, ha csak egy dologra lennék nyitott. De ez nem így van, ám emiatt valójában szerencsésnek érzem magamat, és amíg tudom, csinálom.
– Mi iránt érdeklődik még, úgy is kérdezhetném, mindemellett van-e hobbija?
– Még a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kezdtem el basszusgitározni, és azóta saját zenekarommal, a Tessékkel gyakran koncertezünk. A másik a sport. Gyerekkorom óta kézilabdázom, és most is egy NB/II-s csapat tagja vagyok. De a legfőbb hobbi a lakberendezés, persze nem viszem túlzásba. Nem vagyok az a típus, aki mindenhol azt keresi, mit kellene változtatni. De ha megkérdeznek, akkor őszintén válaszolok.
– A Jóban Rosszban stúdiójában megkérdezték már, hogy melyik díszleten változtatna?
– Még nem, de ez nem baj, mert a díszlet azért más dolog. De erről valójában a párom többet tudna mesélni, mert dolgozik játékfilmek látványtervezőjeként is. Itt más szempontokat kell figyelembe venni. Egyébként szeretem a díszleteket a forgatásokon, és még az is lehet, egyszer lesz lehetőségünk itt is kipróbálni magunkat. Miért ne?
 |
| Fotó: Gazdag Éva |
– Sok párnak beletört már a bicskája a közös munkába. Nem félt attól, hogy ez megmérgezi a kapcsolatukat?
– Több mint 15 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunkat is a közös érdeklődési körünknek köszönhetjük, így bátran belevágtunk, remélve, hogy tudunk együtt dolgozni. Néhány barátunk aggódott is, mert ők tudják, hogy bizony elég határozott elképzelésünk van külön-külön is. Előfordulnak kemény szakmai viták közöttünk, kegyetlenül őszinték tudunk lenni egymással. De fel kell tudni ismerni, hogy ez nem arról szól, hogyan teperjük magunk alá a másikat, hanem arról, hogyan egészítsük ki. Volt olyan munkánk, ahol nem is vették észre, hogy együtt vagyunk.
– Az otthonukat is együtt rendezték be?
– Az otthonunk épp most készül. Hihetetlenül letisztult lesz. A fehér dominál és van pár kiegészítő szín, és természetesen minden részletére odafigyelünk. Hiszünk abban, hogy a környezet szerves része és meghatározója is az életünknek.
| „Gyereket akarok, házasodni nem” Még a Színművészeti Egyetem padjait koptatta Richárd, amikor megismerte a párját, akit egyelőre nem akar bemutatni a nyilvánosságnak. „2004-ben diplomáztam a Színművészetin, akkor már együtt voltunk. Bő tizennégy évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, nem is fontos, hogy pontosan mikor. Kimondatlan egyezség közöttünk, hogy nem számoljuk az éveket, és nem ünneplünk évfordulót sem.” Házassági évfordulójuk sem lesz, Richárdék ugyanis nem akarnak összeházasodni. „Gyereket akarunk majd egyszer, házasodni nem, az esküvő még a távlati terveinkben sem szerepel. Stabil kapcsolatban, őrült szerelemben élünk, ezen nem változtatna néhány elrebegett szó, és a papír sem tenne hozzá semmit.” |
