Caramel: “Egyik nap mázlista, másik nap csődtömeg vagyok”

„Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést, ott voltunk, te meg én” – így szól a Jelenés című dal refrénje, melytől a versek sem maradnak el. Megannyi trauma és élmény Caramel múltjából, jelenjéből, amely akár a mi múltunk és jelenünk is lehetne. Ott él a sorok között a törökszentmiklósi srác szegény, nélkülözéssel teli gyerekkora, a rengeteg munka, amit előbb a földeken napszámosként, majd üveggyári munkásként végzett, mielőtt befutott volna a Megasztárban. Aztán ott él a sorok között egy haldokló szerelemmel kapcsolatos vívódás is, ami szintén nem véletlen: Caramel elárulta, a Jelenés szövege és dallamvilága épp egy éve, abban az időszakban született, amikor szakított barátnőjével, Hiennel.

„Ordítsák ki magukból, ami fáj!”

„Olyan dalt írni, amely segít átvészelni az embereknek a nehéz időszakokat, ami erőt sugároz, csak úgy lehet, ha őszintén odaadom mindazt, ami a lelkemben él – mondja Caramel. – A dalokban nem lehet hazudni, és küldetésemnek érzem, hogy most, amikor tingli-tanglik százait játsszák a rádiók, valami mélyebb tartalmat vigyek a könnyűzenébe. Az volt az álmom, hogy ez a dal pop legyen, de egy musical és a komolyzene mondanivalójával. A megírása, a hangszerelése és végül a feléneklése terápia is volt számomra. A szövegben egyedül Hamza Zoli, a menedzserem segített, konkrét sorokat álmodott bele, így a dal kicsit a közös küzdelmeinkről is szól, amióta ezen a pályán vagyok, és a barátomnak tudhatom őt. Szeretném, hogy az emberek ne a rólam szóló cikkek miatt érezzenek magukhoz közel. Az a célom, hogy ez a dalaim érzelemvilága által történjen. Hogy igenis vegyék magukra, amit énekelek, és ordítsák ki velem együtt magukból mindazt, ami fáj.”

„Ha idén meghalok, ez lesz a hagyatékom”

Caramel nem tagadja, a Jelenés is sugallta folyamatos vívódás az ő életének mindennapi része. Hangulata pontosan olyan hullámzó és változó, mint a bennünket körülvevő világ maga. Az élet egyszer magához öleli, másszor megöli a lelkét. „Kicsit skizofrén állapotban létezem. Legbelül egyszer mázlista, másszor csődtömeg vagyok. Vannak napok, amikor a legszerencsésebb embernek érzem magam azért, mert a szerelmemből, a zenéből élhetek, és azért, hogy ki tudtam törni a vidéki segédmunkás életéből, ezzel sok-sok embernek reményt adva. Máskor pedig úgy érzem, én vagyok a legszerencsétlenebb az iszonyatos magánytól, ami olykor gyötör, ha hazamegyek a lakásom falai közé, ahol senki nem vár. Persze ezen a hírnév sem segít, mert barátkozás és párkapcsolatok terén is tartózkodóbb, bizalmatlanabb lettem az utóbbi években. Szóval van bajom nekem is, és ezt fel is vállalom az emberek előtt, dalokban és nyilatkozatokban egyaránt. Másként ennek az egésznek nem volna értelme. Az személyiségem alkalmatlan arra, hogy beálljak kommersz tingli-tanglit gyártani” – mondja Caramel, aki most, hogy vége a Voice-nak, gőzerővel kezdett dolgozni az új lemezén. Azt ígéri, az album világa már a „Jelenés jegyében” épülget, és valami egészen különlegeset szeretne letenni az asztalra. „Úgy készítem ezt a lemezt, annak szellemében, hogyha 2013-ban meghalok, ez lehessen az én méltó hagyatékom” – mondja.