Lucy Liu és Michael Cudlitz a forgatáson (Fotó: Profimedia) |
– Az elmúlt hónapokban felépített egy házat, ami a képek alapján úgy tűnik, egy erdős részen áll. Ennyire nem szereti a nyüzsgő Los Angeles-i életet?
– Igazából Los Angeles egyik külső „kerületében” épült, de autóval hamar beérni a belvárosba. Szeretek hazajönni ebbe a csendes városrészbe a metropoliszból, ami tele van turistával, látogatókkal… És itt a szomszédok is nagyon kedvesek.
– És a sorozatot is Los Angeles belvárosában forgatják, gondolom jó kiszabadulni onnan… Hamarosan indul az ötödik évad az Egyesült Államokban, nálunk azonban most kezdődik a negyedik szezon. Remélem, nem zavarom össze, ha még arról kérdezem.
– Nem, egyáltalán nem. Majd igyekszem jól emlékezni mindenre. (Nevet.)
– Azoknak, akik először nézik meg a Terepent, hogyan írná le az ön által alakított John Cooper rendőrtisztet?
– Több mint húsz éve szolgál a Los Angeles-i rendőrségen. Alapvetően a hivatásának él, és nem szereti, ha a magánélete összekeveredik a munkájával. Nem is sokat tudunk a magánéletéről. (Cooper rendőrtiszt egy meleg férfi, ám ez egy néhány másodperces jeleneten kívül egyáltalán nem központi kérdés a sorozatban – a szerk.) Az első három évadban az a feladata, hogy felkészítse az iskolából a rendőrséghez került újoncokat arra, hogy képesek legyenek helytállni az utcán. Megismerteti velük a valóságot.
A sorozat másik szereplőjével, a magyar ősökkel büszkélkedő Shawn Hatosyval készített interjúnkat itt olvashatod. |
– A harmadik évad végére azonban változik a helyzet…
– Igen. Cooper ugyanis gyógyszerfüggő, eltunyult, és a hátát is meg kell műteni. A harmadik évad végén rájön, hogy nem dolgozhat így tovább. Szóval elvonóra megy, megoperálják, és visszatér a rendőrséghez. Így kezdődik a negyedik évad…
– …amelyben egy női társa lesz, akit Lucy Liu alakít. Változik Cooper hozzáállása emiatt?
– A női partner miatt nem. Igazából az új társ segít neki abban, hogy „visszailleszkedjen” a munkájába. Ezért egy teljesen új Cooperrel találkozunk a negyedik évadban, aki mentálisan és fizikailag is a csúcson van. Azonban az új partner egy új problémát vet fel a munkában. Hamar egy erkölcsi vitába, vívódásba csöppennek bele a nézők…
– Az egyik részben a forgatókönyv szerint egy doku-realitys tv-stáb csatlakozik a zsarukhoz, akik „bemutatják a rendőrök munkáját”. Mint színész mit gondol az ilyen műsorokról?
– Erre két válaszom is van. Először is a Terepenben igyekszünk a lehető legvalósághűbben visszaadni a rendőrök munkáját, persze úgy, hogy ez egy izgalmas tévésorozat maradjon. Másodszor azt gondolom, hogy egy, a valóságot bemutató dokumentumfilm vagy tévésorozat segíthet nekünk, civileknek megérteni mindazt, amit a rendőrök átélnek. Megismerhetjük nehézségeiket, a küzdelmeiket, azt, milyen előítéletekkel találkoznak. Talán ezeket látva több tisztelet alakul ki bennünk irántuk. És ez globálisan igaz, nem csak Los Angelesre korlátozódik.
Michael Cudlitz és Ben McKenzie (Fotó: Profimedia) |
– Válaszolt is a következő kérdésemre, hogy mitől ilyen életszerű a sorozat.
– Lényegében attól, hogy a néző láthatja, milyen hatások, ingerek, érzelmek érik a rendőröket. Persze nem minden fér bele 42 percbe, de ez a titok szerintem.
– Ön igencsak aktív twitterező. Figyeli a rajongói véleményeket? Alakítja vagy alakíthatja a karaktere személyiségét a nézők véleménye alapján?
– Remek íróink vannak, akik igencsak jól alakítják Cooper sorsát a sorozatban. De szeretem olvasni a nézők reakcióit, és válaszolok is nekik. Persze az igazság az, hogy ha úgy alakulna a kedvencük sorsa, ahogyan ők akarják, akkor halálra unnák magukat a képernyő előtt. Így legalább kiabálnak a fotelből, hogy „miért csináltad ezt?”.
– Egyvalami soha nem változik: Cooper ironikus, talán kissé „sötét” humora.
– Az nem, sőt! Tehát szereti a humorát?
– Nagyon is. Emlékszik arra a részre, amikor Cooper egy kissé zavart, Mary nevű asszony ügyében intézkedik, aki azt gondolja, hogy J. K. nevű fiát elrabolták?
– Igen! (Hangosan felnevet.) Valami ilyesmi volt a szöveg: „Hölgyem, tehát az ön neve Mary? A fia pedig J. K. mint Jézus Krisztus? Bizonyára nagyon büszke.”