Tiltakozom – avagy így lettem a Férjem védelmében függője

„Mi a terved? Mondd, mi a terved? A szerelem nekem kevés, ide terv kell…” – ez volt az első részlet, ami a Férjem védelmében című sorozatból megfogott, pedig akkor már egy évad lement és számtalanszor belefutottam. De ez a sorozat nem olyan, amire kapcsolgatás közben kattan rá az ember. Egy rendes megfázás vagy orrműtét kell ahhoz, hogy végignézzük az első részt, aztán viszont nincs megállás. Tény, hogy nincs benne mellvillantás, káromkodás, suttyó, agyatlan bozontos hülyegyerek és még a szexjelenetek is simán lemehetnének a napköziben. Én pont ezért szeretem, más meg gondolom pont a szitkomok kötelező elemeit várja. Mert hát a legismertebb sorozatbeli ügyvédnő – a Szex és New York Mirandája – is hangoskodott az ágyban, akkor Alicia Florrick – a Férjem védelmében főszereplője – miért nem villant legalább combot? Egyszerűen azért, mert nem kell, ebben a sorozatban nincs szükség hatalmas dudákra, a történet maga annyira szépen megírt és izgalmas, hogy már önmagában az is elvinné az egészet.

A sorozat azonban ennél jóval többet tud, a karakterek egytől egyig szerethetőek, még akkor is, ha megcsalják a férjüket vagy feleségüket, esetleg sikkasztanak egy keveset, na jó sokat. Az élet nem ilyen? De. Alicia Florrick olyan nőt alakít, aki politikusfeleségből hirtelen lesz családfenntartó anya, akit nem mellesleg megcsaltak, a férje pedig – Carrie Bradshaw Mr. Bigje – a sitten ül és bánatos kutyaszemmel várja a megbocsátást. (Nem az Ally Mcbealből ismert női ügyvédekre kell gondolni, akik a tárgyalóteremben ugyan elboldogulnak, de az életben jobban bénáznak, mint egy 12 éves kamaszlány.) Alicia nem ilyen, határozott, intelligens és elképesztően bátor, az ember annyira megszereti, hogy azt veszi észre, hogy ő is tűsarkút hord és keményen érvelni kezd, ha bántják, ez a sorozat ilyen. Őt nem lehet csak úgy átverni, ha azt akarod, Peter, hogy az asszony újra szeressen, akkor melóznod kell, itt a Cartier karkötő kevés lesz. Aztán persze ott van a Michael Bubléra hasonlító Will Gradner is, aki Alica szuperszexi egyetemi szerelme, naná, hogy fellángol a szerelem, persze csak szépen lassan, hogy megőrülj az izgalomtól, minden héten. Az első csóknak úgy örültem, mint amikor a 7. C-s Fecka végre felhívott. Hát nem értitek? Nincs mit tenni, nézni kell.

Mr. Big, vagyis Peter Florrick ebben az esetben sokkal több, mint egy unatkozó csilliárdos, most bukott államügyészként kell újra talpra állnia úgy, hogy közben a felesége száműzte a mosókonyhába; így jár az, aki utcalányokkal hetyeg. Alicia pedig ügyvédbojtárként próbálja újrakezdeni az életét, Chicago egyik legmenőbb ügyvédi irodájában, egy másik tanonccal, Caryvel együtt. Ne feledkezzünk meg a sorozat divatikonjáról, a szintén ügyvéd Diane Lockhartról sem, aki próbál ugyan érzékeny nő lenni, de legtöbbször nem jön neki össze, cserébe viszont kárpótolnak bennünket az elképesztően jól kiválasztott szettjei. Alicia mellett a másik kedvenc az indiai származású magánnyomozó, Kalinda, aki általában baseballütővel püföl szét autókat dühében, de amúgy rendben van. Persze aztán kiderül az ő titka is, de ne szaladjunk ennyire előre…  A sorozat tehát tele van jól kitalált karakterekkel, és ha ez még mind nem lenne elég, akkor irány a tárgyalóterem, ahol hol érzelmi, hol pedig aktuálpolitikai húrokat pengetnek a jog harcosai. Még hogy unalmas? Te jó ég, dehogy! Hogy lehet egy olyan sorozat unalmas, ahol a bírák is (aki egyébként epizódszereplők) egytől egyig szerethetőek, vagy éppen annyira gyűlölöm őket, hogy szívesen bedobnám a tévét távirányítóval, de akkor mit nézek majd hétfőn, kedden, szerdán, és úgy egyébként is állandóan…