„Kedves Barátaink, Mirigyesek! Mély fájdalommal és értetlenül állunk most, és mindannyiunk fejében csak az a kérdés munkál: MIÉRT? Miért Ő? Tudom, hogy erre nincsen válasz és azt is tudom, a halálhír mindíg fáj, de a legmardosóbb a fájdalom, ha az érintett közel áll hozzád és azt hiszem, hogy bátran, sőt büszkén jelenthetjük ki, hogy Beus jóformán családtag volt a csapat minden egyes tagjának életében nem is beszélve arról a lassan 15 évről, amit a zenekar mellett szakmailag végzett! Hiszen nem volt olyan Mirigy Show, nem volt olyan koncert, amely ne viselte volna magán az Ő kézjegyét! Öltöztetett minket, tervezett, varrt, dizájnolt nem volt lehetetlen feladat… Mindezt mérhetetlen profizmussal, tudással, alázattal a szakma iránt!! És mindezek mellett BARÁT volt, abból az igazi fajtából! Ápolta a lelkünket, ha kellett, bulizott velünk, vigyázott ránk, ha mi már nem tudtunk magunkra, vigyázott a családtagjainkra is… És tudom, hogy ugyanezt fogja tenni ezután is, csak mostmár fentről! Filmes nyelven szólva a »Nagy Rendező« most valami egészen elszomorító forgató könyvet vett elő, de ebbe mi sajnos nem tudunk belejavítani, bármennyire is szeretnénk… A legtöbb, amit tehetünk, hogy fellapozzuk majd és a régi, közös jelenteken elmosolyodunk újra és megőrizzük ennek a nagyszerű EMBERnek az emlékét olyannak amilyen volt…. Vicces, mindig vidám, sokat beszélő, nagyhangú, belevaló igazi barátnak… Mert Ő ilyen volt!! Drága Bea! Isten Veled!”
