– Igencsak érdekes szerepet osztott rád a rendező… mesélnél róla egy kicsit?
– A szerepem szerint egy nőtlen, vérbeli szoknyapecér vagyok, aki fogorvosként keres a kenyerét. Julien a viselkedése miatt belekényszerül egy hazugságörvénybe, amelynek nyilvánvalóan egy katarzis lesz a vége. A végén azonban ráeszmél, hogy a boldogság, amit hajszolt, tulajdonképpen végig ott volt az orra előtt.
– Vajon miért gondolták azt, hogy Julien karaktere passzol hozzád a leginkább…
– Az igazat megvallva fogalmam sincs, mert én az életben valójában nem ilyen vagyok. Ennek ellenére azonban szerencsére már az első percben sikerült megtalálnom a szerep igazságát. Tudod, nagyon örülök annak, hogy rám gondoltak, mert borzasztóan sajnáltam volna, ha kimaradok ebből a komédiából.
– Reggeltől estig próbálsz, éppen ezért jogosan merül fel a kérdés: volt, esetleg lesz még időd pihenni, nyaralni?
– Nekem jelenleg minden perc nyaralás, hiszen – ahogy említettem – ez a darab számomra munka és szórakozás is egyben. Egyébként pedig engem valamiért sohasem hozott lázba ez az egész nyaralás téma, szerintem teljesen felesleges dolog. Gondolj csak bele: hónapokkal előre eltervezel mindent, és abban az egy-két hétben – attól függetlenül, hogy milyen passzban vagy – szinte kötelező jól érezned magadat, mert hát mégiscsak nyaralsz. Az igazság az, hogy én nem a túlgondolt, hanem a spontán dolgokat kedvelem a legjobban.
