Kiss Manyi
Csak rosszaskodásnak hívta csínytevéseit
Kiss Manyi, karrierjének csúcsán a Madách Színház legragyogóbb csillaga, elképesztő munkabírásával is kiemelkedett társai közül, átlagosan 5-6 repertoáron futó darabban is szerepelt, és ehhez még számos filmszerepben is játszott. Szinte a teátrumban élte az életét, nem meglepő tehát, ha ott is fújta ki a stresszből adódó gőzt. Az általa csak nagyvonalúan „rosszaskodásnak” hívott csínytevéseknek se szeri, se száma: hol a távollétében festették ki az egyik kollegina öltözőjét a csínytevésre mindig kapható színházi ifjúsággal, de előfordult, hogy a szerepéből már kimosakodott színésztársat kenték be mindazzal, amit az öltözőjében találtak úgy, hogy a végén csimbókokban állt a haja. Arról viszont nem szól a fáma, hogy a kiválasztott áldozat aznapi teljesítményével összefüggésben volt-e a rosszaskodás.
Tóth Árpád
Nem sikerült lejáratniuk
Tóth Árpád, alias Pádi, az 1910-es évek végén Az est című képeslap munkatársa lett. Kollégáinak egy kicsit szúrta a szemét, hogy a költő, mint egy két lábon járó lexikon, mindenre tudta a választ, ezért megviccelték. Egy nap az egyik szerkesztő gondterhelt arccal hozott be egy tussal kihúzott keresztrejtvényt, és letette a költő íróasztalára: „Pádi, frissen érkezett rejtvény, egy kicsit nehéznek ígérkezik, ha megfejted, betesszük a lapba” – és már iramodott is ki a szobából, mert alig bírta ki nevetés nélkül. Tóth Árpád egy óra múlva letette az asztalára a megfejtést. Az elhűlt arcokról tudomást sem véve, mintegy mellékesen szúrta csak oda: „Azért elmondhattátok volna, hogy a megfejtéseket franciául kell beírni.”
Bródy Sándor
Alsó és nem alsó
Bródy Sándor a 20. század elejének népszerű novellista drámaírója, aki nem mellesleg sármos férfi is volt, nagy súlyt helyezett kifinomult úri megjelenésre. Egy kártyatársaságban pellengérre állította az akkor még kezdő író Lengyel Menyhértet: „Nem szeretem ezt a fiatalembert, hosszú alsót vesz fel a nadrágja alá, úriember nem tesz ilyet.” A kártyaparti folyamán később az egyik partnere döbbenten konstatálta, hogy bizony a nagy író is jégeralsóban van: „Sándor bá!” – kiáltotta, majd kérdő tekintettel lemutatott a lábára. Bródy lenézett, majd rezzenéstelen arccal: „Az? Az nem az én lábam!”
Honthy Hanna
Honthy Hanna pályája csúcsán tökéletesen birtokolta a közönség szeretetét. Az már más kérdés, hogy a szakmához fűződő viszonya korántsem volt ennyire töretlen – kritikus ember lévén. Egyvalaki azonban kivételnek bizonyult: a mimózalelkületű Feleky Kamillt a világért sem bántotta volna meg. Feleky pedig tartott Honthytól, például egyszer egy vacsorameghívásra csak azért ment el, mert nem akarta megsérteni a dívát. Az ő szerény lelkialkatát zavarta a művésznő lakását belengő főúri pompa. Kamillka feleségével érkezett, és az első félóra rendkívül feszélyezetten telt mindaddig, míg Honthy szándékosan ki nem locsolt egy üveg vörösbort a hófehér damasztterítőre. Az este innentől, mondanom sem kell, remekül sikerült.
