Piros lámpás házakban nőtt fel
Johannes Brahmsot hétéves korától csodagyerekként tartották számon: abszolút hallása volt és több hangszeren játszott, többek között zongorán. Családja elszegényedése miatt már tizenhárom évesen rákényszerült arra, hogy eltartsa magát. Zenei tehetségét pénzre váltotta, és a megélhetésért Hamburg bordélyházaiban muzsikált estéről estére. A prostituáltak társasága, a velük szerzett élmények egy életre meghatározták a nőkhöz való viszonyát. „Két tánc között a lányok a térdükre vettek, simogattak és csókolgattak. Ezért jó ideig azt hittem, ilyen a nők szerelme.” A zeneszerzőnek otthon sem a tipikus férfi-nő kapcsolat lebegett a szeme előtt, hiszen anyja sokkal, tizenhét évvel idősebb volt apjánál. Nem csoda, ha mindezek a hatások eltorzították a lelkét.
Feminin vonásokat hordozott
Gyermekkori megbotránkoztató élményei nemcsak a nőkhöz fűződő érzelmeit, hanem egész lényét különössé formálták. Kevés barátja volt, mert senki nem tudta hosszú távon elviselni karcos modorát. Társasági összejöveteleken rendszeresen megbántotta a jelenlévőket. Egyetlen élethosszig kitartó barátja zenésztársa, Schumann volt, aki géniuszként tekintett Brahmsra.
Egykori hamburgi ismerősei úgy emlékeztek vissza rá halála után, mint félénk és zárkózott emberre, aki egyben rendkívül szuggesztív és érett személyiség, lehengerlő vitapartner volt. Szikár termetével, finom vonásaival, hosszú szőke hajával, kék szemével és magas hangjával némiképp feminin vonásokkal bírt. Sokan rejtélyesnek találták, akibe nem lehetett belelátni, mindig titokzatos maradt még a legközelebbi barátai számára is. Közeli ismerőseivel is visszásan bánt, hol segítőkészen és megértően, hol ellenszenvesen. Úgy tűnt, sértő viselkedésével is az embereket próbálta távol tartani magától.
Bármit, csak nősülni ne kelljen!
Számtalan barátnőjéről, futó viszonyáról tudunk, de Brahms a házasság és a kötöttség elől betegesen menekült. Eljegyzésnél tovább soha egyetlen kapcsolata sem jutott, és ezek sem voltak hosszú életűek. Menekülési vágyával szinte rákényszerítette menyasszonyait arra, hogy szakítsanak vele. Ha nem tették meg maguktól, ő maga vallotta be nekik, hogy képtelen megállapodni. Hogy miért félt ennyire a házasságtól, az igaz szerelemtől, nem tudni. Talán nem volt előtte megfelelő példa, vagy tetszett számára a könnyűvérű nők rajongása? Ezt ő maga sem tudta megfejteni. E furcsa jelenségről Brahms így vallott: „Vágyom a »rendes« nőkre, de valami visszariaszt tőlük. Ezért aztán minduntalan a »nem rendes« nőknél kötök ki.”
Akit viszont megszeretett, ahhoz egy életen át ragaszkodott. Egykori barátnőivel a szakítás után is jó kapcsolatot ápolt: Porubszky Bertával, Agathe von Siebolddal, Elisabeth von Herzogenberggel. Brahms idősebb korában még két nő játszott fontosabb szerepet: Hermine Spies és Alice Barbi. A velük fenntartott kapcsolat azonban már inkább hosszúra nyúlt flörtnek mondható. Brahms az ő személyükben és a köztük lévő hatalmas korkülönbségben látta biztosítva szabadságát. Lelkében háborgó titkos érzelmeit jól tükrözik a Szerelmi dalkeringők, amelyeket valószínűleg az a számtalan nő ihletett, akiket „távolról” szeretett.
Egy életre szóló „tabu”: Clara Schumann
Húszévesen beleszeretett barátja, Schumann kedvesébe, Clarába, de annyira őszintén tisztelte az asszonyt, hogy még a felajánlott tegeződést sem fogadta el először. Clara – bár tizennégy évvel idősebb volt a férfinál – viszonozta Brahms érzelmeit. Mindkettőjük részéről a legszigorúbb tabunak számított azonban a házasságtörés, ezért szerelmük plátói maradt.
Clara évtizedeken át különösnek, mégis vonzónak találta a zeneszerzőt: „Valóban megindító ezt az embert a zongoránál látni, érdekes, ifjú arcával, amely játék közben egészen átszellemül… Mindaz, amit eljátszott nekünk, oly mesteri volt, hogy azt kellett gondolnunk, ilyen tökéletesen jött a világra.” Schumann halála után Brahms ugyan dönthetett volna az asszony mellett, de ő ekkor is a menekülést választotta a kötöttség elől.
Clara későbbi halála Brahmsot annyira megviselte, hogy ő maga is hanyatlani kezdett egészségileg, és 64 évesen rákban meghalt. Tiszteletre méltó azonban, hogy férjes asszonyt soha nem kerülgetett, inkább szenvedett titkolt érzéseitől egy életen át. Saját bevallása szerint: „Büszke vagyok rá, hogy soha nem tettem boldogtalanná egyetlen férjes asszonyt sem, miattam nem ment szét egyetlen házasság sem.”
Szívszaggató csalódás
Kevés olyan zeneszerzőről tudunk, akinek munkásságát nem árnyékolták be magánéleti, szerelmi problémák. Brahms a szerencsések közé tartozott, ő a legrosszabb lelkiállapotban is tudott tökéleteset alkotni. Amikor a fiatal Bertha Fabernek udvarolt, a lány visszautasította. Aztán férjhez ment máshoz, és szült egy kisfiút. A zeneszerző ekkor gyönyörű dalt írt az imádott hölgy gyermekének, egyfajta bölcsődalt, a Lullabyt. Bizonyítéka ez annak, hogy Brahms a világ felé mutatott zord külső ellenére még öregkorában is romantikus lélek volt, aki félt kimutatni és megélni igazi érzéseit.
Források:
www.biography.com; www.thefamouspeople.com; www.schumann-portal.de