A napokban volt egy éve, hogy megnyerted a Voice-t, és most ismét versenyben vagy az Eurovíziós Dalfesztivál miatt. Mintha mindig szükséged lenne a versenyzésre?!
Hát nem unatkozom, de nagyon örülök annak, hogy ilyen sűrű az életem. Sokszor ma sem hiszem el, hogy én nyertem meg a Voice-t, hogy ilyen szinten megváltozott körülöttem minden. Sok fellépésem, közönségtalálkozóm van, A széltől is óvsz, című dalomat örömmel játsszák a rádiók… Budapesten élhetek.
Hogy megy a közlekedés?
Autóval járok, igaz, néha még GPS-szel is sikerül eltévednem. (nevet)
Nem vagy magányos? Tudom, neked nagyon fontos a családod, ők pedig Miskolcon vannak.
Hiányoznak, de szerencsére kezd kialakulni Budapesten is az életem. Aztán meg, amikor csak tudok, megyek haza, édesanyámmal és a testvéremmel is napi szinten többször beszélünk, telefonon és Skype-on. Így például a minap az unokahúgom farsangi ló jelmezét is az interneten keresztül csekkoltam le. A nővérem készítette, nagyon ügyes.
Sosem volt a szüleiddel semmiféle mosolyszünet?
Tavaly, miután megnyertem a versenyt, volt egy feszültebb időszakom velük. Nagy volt rajtam a nyomás minden oldalról, tudtam, jó döntéseket kell hozni és semmi esetre sem elszállni, hogy a pályán maradhassak. Csak, hogy egy példát említsek. Nyáron elmentünk a családdal nyaralni Horvátországba. Az újságok ilyenkor szívesen használják fel az utazáson készült képeket, videókat, hiszen az érdekes lehet az olvasóknak, és az én szüleim is ezen a véleményen voltak. Azonban szerintem ez már a legbelső magánéletünk, ami nem tartozik másra. Abból, hogy nem küldtem képeket a lapoknak, voltak félreértéseink a szüleimmel, de végül sikerült tisztázni mindezt.
Nyilván jót akarnak neked.
Igen, csak nehéz megérteni ezt a világot, hogy miként működik. Sokáig én sem értettem, és ma már tudom, minden döntésnek súlya van. Nagy ismertséget hozott nekem a Voice, de ügyesen kell sáfárkodnom vele, a jó ízlés határain belül szeretnék csak előadó maradni. Most abban a szakaszban vagyok, amikor fel kell építenem magam.
Több mint egy éve egyedül vagy. Aki pedig ebben a cipőben jár, arról előbb-utóbb pletykálni kezdenek…
Általában mindenre kedvesen válaszolok, reagálok, de nem érzem úgy, hogy a kirakatban kellene élnem a magánéletemet.
Találkoztam édesanyáddal, aki mesélt arról, mennyire büszke arra, hogy milyen szépen udvarolsz, és a volt barátnődet a tenyereden hordoztad, az ország másik végére is utánamentél, csak hogy egy órát vele tölthess…
Vannak próbálkozásaim, de nem szeretnék minden egyes lányt bemutatni a médiának, akivel randizom. Ha itt lesz az ideje, majd megismerik.
Sikerült már a fővárosban új barátságokat kötnöd?
Szerencsére igen, alakulnak a kapcsolataim, főleg szakmai berkekben, ami talán nem is csoda. Szép időszakot tudhatok magam mögött, nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a Brave new world című dalom olyan legyen, amilyennel elégedett lehetek. Tavaly Agárdi Szilvivel bekerültünk a nyolcas döntőbe, ami hatalmas élmény volt. Bízom abban, hogy idén még jobban sikerül, és nagyon hálás vagyok a közönségem támogatásáért.
Ha már Szilvinél tartunk, vannak, akik azt mondják: az állítólagos románc nyerte meg neked a Voice-t.
Mások szerint pedig a vidéki srác meséjének köszönhetem a győzelmet. (nevet) Nyilván vannak vélemények, amelyek eleinte engem is bántottak, de mára megtanultam a különböző kritikák között szelektálni. El kellett fogadnom, olyan nincs, hogy mindenkinek tetsszen, amit csinálok. Ahogy a verseny idején, most is vannak olyanok, akik nem örülnek, hogy nyertem. De ezen túl kell lépni és a saját dolgommal kell, hogy foglalkozzam. A közönségem szerint megérdemelten nyertem, és ez az, ami nekem fontos. Értük dolgozom, és nem azokért, akik nem szeretnek.
Jólelkű fiú vagy, nagyon különleges hanggal, világító kék szemekkel. De elég mindez ahhoz, hogy tartósan a pályán maradhass?
Kiegészítve sok-sok munkával, talán elég. Örülök mindannak a lehetőségnek, amit a sorstól kaptam és próbálom a végletekig kiaknázni a lehetőségeimet. Szeretnék a jövőben sok szép dalt adni a közönségemnek és olyan számokat is, amelyek kifejezetten az én mély tónusom előnyeit emelik ki. Szeretném jól megmutatni a közönségemnek, ki is az a Pál Dénes. A legnagyobb hazai példaképem mindebben Ákos. Most min mosolyogsz?
Azon, hogy eszembe jutott az a kissé félénk, mosolygós fiatal srác az aktatáskával, akit egy éve egy riport apropóján én szedtem le a vonatról a Keleti Pályaudvaron. Örömmel újságoltad, hogy egy kislány felismert a vonaton.
Sosem lehetek annyira fáradt, hogy ne beszélgessek a rajongókkal, hogy ne válaszoljak nekik, hiszen ők emeltek engem oda, ahol vagyok. Ugyanez egyébként rád is igaz.
