Van valami végtelenül mélabús abban, ahogyan Delon a színésznő emlékét ápolja. Egy 2009-es vallomása talán magyarázatot ad az érzéseire: “Feleségül kellett volna vennem őt, akkor talán még ma is élne.” Igen, 55 évvel ezelőtti eljegyzésük után, a hatvanas és hetvenes években az egész világ ebben reménykedett, a kor egyik álompárja azonban felemésztette egymást.
Christine – a kezdet
 |
| Romy Schneider a Christine című filmben |
1958. április 10. Egy kis repülőgép száll le a párizsi Orly repülőtéren. Négy férfi siet a géphez: egyikük egy Alain Delon nevű fiatal filmszínész, akiről ekkoriban kezdenek beszélni. Azért jöttek, hogy az európai film egyik legismertebb csillagát, Romy Schneidert köszöntsék. Romy, akit úgy emlegettek, mint “a legjobb dolgot, amit Ausztria a valcer óta felfedezett”, a Sissi-szereptől menekült. Három, történelmileg súlyosan téves, Erzsébetet giccsesen ábrázoló filmet forgatott Romy, és elege lett Sissiből. Elvállalta hát a Christine című film főszerepét, melyben a partnere Alain Delon lett. Nem volt szerelem első látásra, még csak nem is szimpatizáltak egymással. “Túl jóképű, túl fiatal és túl jólfésült” – mondja az első találkozás után Romy. “Ártatlan kislány” – állapítja meg róla Delon. Az antipátia miatt a film egyik csókjelenetét tizenkétszer rontották el.
Aztán Romynak mégis megtetszik a farmert és sportos ingeket viselő férfi, akinek folyton kócos a haja a kabrióban furikázástól. Zabolátlanul vad, mindenhonnan elkésik, és csak egy mosolyt villant mentségül. Mindez elbűvöli Romyt. Később gyakran kérdezgették egymástól, vajon melyikük szeretett bele előbb a másikba. Mindig ugyanarra jutottak: egyszerre történt!
Égető szenvedély – eljegyzés
 |
| Romy és Alain a Christine című filmben |
A Christine című filmben a mese és valóság összeolvad. Delon szenvedélyt gyújtott Romy szívében, csak “babucikámnak” hívja az asszonyt. A forgatás végén Delon elutazik. Romy mindössze egyetlen napig bírja nélküle, már másnap utánamegy Párizsba, és beköltözik Delon lakásába. Három hónap múlva Luganóban megtartják az eljegyzésüket. Házat vesznek Párizsban, imádják egymást, de a karrierjüket sem hanyagolják el. 1960. március 10-én mutatják be a Ragyogó napfényt. Delon ezzel a filmmel világsztár lesz, Romy viszont továbbra is csak “Sissi”. A színésznőt a Boccaccio ’70 egyik epizódjának rendezője, Luchino Visconti menti meg. Romy és Delon az 1962-es cannes-i filmfesztiválra följutottak a sztárság csúcsára, ám rettentően nehéz összehangolniuk az időbeosztásukat.
Romy egyik nap Párizsban, a rá következőn Rómában tartózkodik. Delon is, csak más napokon. Találkozásaik szenvedélyesek, de a legkisebb bosszúság is próbára teszi a két erős akaratú egyéniséget. Minden közös pillanatukat beárnyékolja, hogy újra meg újra el kell szakadniuk egymástól. Ez az állandó feszültség sérelmeket, fájdalmat, gyötrelmet, magányt szül. Az esküvőt pedig egyre csak halogatják.
Nem könnyíti meg a helyzetet Romy anyja, Magda Schneider sem, aki nem szívleli Delont, sokszor intéz heves kirohanásokat ellene a sajtóban. Úgy érzi, lányát teljesen a befolyása alatt tartja a szívtipró, ráadásul tudni véli, hogy férfiakkal is folytat szerelmi viszonyt. Ezt a pletykát még inkább megerősítette Delon nyilatkozata: “Ha kedvem is támadna erre, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben mindent szabad.”
A medence – a csúcs
Aztán Delon életében színre lépett egy másik nő, Nathalie Barthélemy. Romy a hírre depresszióba zuhan, nyugtatókon él és az alkoholmámorban vergődik, vad kalandokba bocsátkozik. “Pokol az életem” – írja 1965 januárjában a naplójába. Delon nélkül létezni sem tud. 1965. április 1-jén ismerkedik meg Harry Meyennel, akitől megszületik fia, David. A gyermek boldogságot hoz Romy életébe, de házassága mégis unalmas, szürke. Delon sem találta meg a nyugalmat Nathalie mellett, és beadja a válópert.
1969-ben, amint Delon elolvassa A medence forgatókönyvét, megtetszik neki a történet, és kijelenti: “Vagy Romy és én játszunk benne, vagy részemről nem lesz film.” Az ajánlat a legjobbkor jön Romynak, hiszen színésznőként ekkora már leírják. “Alain felhívott, és azt kérdezte, hogy csak a férfiak és a gyerekem jár az eszemben, vagy van kedvem forgatni is” – mesélte később Romy. Ekkor születik legszebb, legerősebb és legőszintébb közös filmjük, egy erotikus, brutális, izgalmas film. Útjaik szétválnak, de barátok maradnak.
 |
| Romy és Alain a Medence című filmben |
Gyermekhalál – a vég
Romy 1975. december 18-án Berlinben feleségül megy Daniel Biasinihoz, korábbi sofőrjéhez. 1977. július 21-én pedig életet ad lányának, Sarah-nak. Ám ez a kapcsolat is hamar zátonyra fut. Romy, hogy megszabaduljon a testi-lelki fájdalomtól, megint a pohár után nyúl. Ingerlékennyé, hirtelen haragúvá, féktelenné válik. Biasini nem bírja tovább, de Romy sem, benyújtja a válókeresetet.
 |
| Romy és David |
Romy negyvenegy évesen kórházba kerül. Az orvosok daganatot találnak szervezetében: fél veséjét ki kell operálni. Nem sokkal később, 1981. július 5-én a 14 éves fia, akiért anyja rajong, fölmászik nagyszülei házának rácskerítésére, megcsúszik, és fölnyársalja magát. Még bemegy a házba segítséget kérni, kijön a mentő, de a kórházba tartva meghal. Delon később ezt mondja a tragédiáról: “David elvesztésével szinte Romy is meghalt. Attól a pillanattól fogva ő sem akart élni.”
Egy év múlva, május 28-án, pénteken az asszony, mint minden este, beszél halott fia fényképéhez, és tölt magának egy pohár bort – a nappaliban alszik el, örökre.
Delon másnap délelőtt egy barátjával érkezik a helyszínre. “Egy anya szíve állt meg, aki nem tudta túlélni fia halálát. Csak szerettük volna hinni, hogy még életben tartja méltósága, bátorsága, kivételes ereje, a lánya… Romy huszonöt évet jelentett az életemből. Huszonöt év barátságot, szerelmet. Amit őrzök róla, az a mosolya, amely beragyogta. A lélek mosolya. Ő volt és marad a nő, a szerelem, a teljesség számomra” – mondta a színész.
Delon egész éjjel az asszony mellett virraszt, levelet ír, amely az alábbi szavakkal fejeződik be: “Ich liebe dich, ma Puppele.”
Romy Schneidert Boissy-sans-Avoirban helyezték örök nyugovóra, sírkövén születési neve, Rosemarie Albach Schneider áll. Alain Delon közbenjárására később a színésznő mellé temették kisfiát is, ahogy mondta, ezzel az utolsó ajándékkal még tartozott szerelmének.
Forrás: Wikipedia, Reader’s Digest, Paris Match, Lost int he 60’: 60’s Couples
