Egy fesztivál, ami más
Hollywood minden rendezvénye más-más meglepetést tartogat. Van, amikor csalódást okoz; amikor a nagy csinnadrattával, sztárokkal beharangozott esemény valójában csak egy civil összejövetel, és lehet fotózkodni a celebek poszterével meg megnézni a videoüzenetüket. Esetleg fél órára feltűnik egy C listás sztár, aki igyekszik a lehető legkevesebb emberrel találkozni. De van, hogy épp az ellenkezője történik, és a látszólag jelentéktelen eseményen igazi sztárdömping fogad.
Kis túlzással ezt lehet állítani a North Hollywood-i CineFest egyik estéjéről is. A kis túlzás annak szól, hogy az A listások ezúttal is otthon maradtak, viszont jó néhány ismert arc bukkant fel a NOHO Laemmle Filmszínházban. A szombat délutáni Los Angeles-i csúcsforgalom és a parkolás megint gondot okozott, ám a késésnek most először láttam az előnyét. Belépve a sötét vetítőterembe, a férjem, Rory kiszúrt nekem egy üres helyet, én pedig bemásztam a sor közepére. A mellettem ülő úr megkérdezte, hogy én vagyok-e Cuddy, ráztam a fejem, és közben láttam, ahogy előrehajol egy fekete göndör hajú hölgy is mellette a félhomályban, és elnézően rám mosolyog. Visszamosolyogtam. Ekkor még nem is tudtam, hogy valójában ő Cuddy!
Olykor megéri elkésni
Mindez csak abban a pillanatban lett világos, amikor a vetítőterem. A vetítés után ugyanis felkapcsolták a lámpákat, és a rövidfilmek fődíjának győztesét szólították a színpadra. A mellettem ülő, fekete göndör hajú hölgy felállt, és mosolyogva átmászott a soron. Lisa Edelstein színésznő a lehető legnagyobb természetességgel vette át a díjat és mondta el a köszönőbeszédét. Farmerjában és egyszerű fekete felsőjében úgy festett, mint egy kamaszlány – semmilyen hollywoodi gőg nem jellemezte. A ceremónia után, még a teremben szóba elegyedtünk. Megmutatta a díjat, beszélgettünk Magyarországról, és bemutatott – a közeléből fél méternél távolabbra nem merészkedő – ügynökének is.
Lisa a fesztiváldíjas filmről (Three Hours Between Planes) elmesélte, hogy egy brit rendező barátjával, Anthony Eastonnal együtt találták ki az alapötletet, amikor Lisának több órát kellett várakoznia Londonban két repülőgép között, és úgy döntött, hogy kimegy a városba meglátogatni egy régi barátját. Az indította meg a fantáziájukat, hogy mik történhetnek az emberekkel egy ilyen váratlan és rövid találkozás során.
A kétszereplős kisjátékfilmet a Los Angeles-i Topanga-kanyonban forgatták; Lisa partnerét James Le Gros színész alakította, aki szintén szép filmes előélettel bír. Játszott már Keanu Reevesszel, Will Smithszel és Gene Hackmennel, de láthattuk a Grace klinikában, és Lisa kollégája volt a Dr. House-ban.
Éppen a napokban jelentek meg hírek arról, hogy a 47 éves színésznő újra szingli. Viszont láttam, hogy Lisa a rendezvényről több ismerőseivel együtt távozott, és köztük (ha nem csalt a szemem) korábbi partnerével, Giammario Villa borszakértővel, a UCLA oktatójával. A színésznő kiegyensúlyozottsága arra utalt, hogy minden a legnagyobb rendben van a háza táján!
Sorozatszereplők a moziban
Az este nagyjátékfilmje egyébként, a Stealed Roses, igazi B listás sztárparádé volt, és rengetegen meg is jelentek a vörös szőnyegen, valamint a késő esti bulin. Így találkozhattam a David Duchovny fiatalkori másával, Mark Famigliettivel (ő a Helyszínelők sorozatban szerepelt 2011 és 2013 között) és Josie Davisszel, aki a Mentalistából lehet ismerős a tévénézőknek. Al Sapienza is ott volt a csapatban. Neki olyan hosszú filmográfiája van, hogy négyszer kell legörgetni az IMDB-n az oldalát (a teljesség igénye nélkül: Sopranos, Micsoda nő! 24, JAG, NCSI, CSI, Melrose Place).
A NOHO CineFest tehát ígéretesen indított. Gustavo vagy nagyon jó szervező, vagy iszonyatosan nagy szerencséje volt. A telt házas és sztárokkal teli fesztiválról, ha bírja majd tartani a tempót a következő években, akkor még sokat hallunk.
