Titkok és trófeák
 |
| Sébastien Valiela |
A lesifotós Pascal Rostainnek, aki Bruno Mouron mellett dolgozik negyven éve, máig párás lesz a tekintete, miközben felidézi az aranyidőket, amikor a Paris Matchnak sikerült lekapnia Giovanni Agnellit, a FIAT főnökét, amint az meztelenül a vízbe ugrik a jachtjáról. “Paparazzi? Napjainkra teljesen elértéktelenedett ez a kifejezés, a szakmabeliek szépen beálltak a luxusüzletek előtt tolongó fotósok sorába, akik olyan tévésztárok arcába tolakodnak, akiknek annyi eszük sincs, mint egy tyúknak. Márpedig én azt mondom, ha akkora megtiszteltetés ért minket, hogy Fellinitől kaptuk a nevünket, akkor igenis legyünk rá büszkék” – vallja, majd igazi trófeákra mutat: Caroline monacói hercegnő (Grace Kelly lánya) és Guillermo Vilas teniszező hawaii fotója, aztán Carla Bruni és Nicolas Sarkozy, akiket Disneylandben fényképezett le titokban.
De vajon hány olyan paparazzo dolgozik Franciaország-szerte, akiknek a legkényesebb munkákat tekintve is nagy gyakorlatuk van? “Öt vagy hat, nem több” – állítja Sébastien Valiela, egy másik paparazzo, aki azzal vívta ki a szakma elismerését, hogy ő tárta a nyilvánosság elé Mazarine Pingeot és François Mitterrand közös fotóját. Vannak fotók, amelyek többször is bejárták már a világot, és a mai napig mindenki emlékszik rájuk. Ilyen Settimio Garritano egyik képe is, aki évekkel ezelőtt elárulta: kertésznek álcázta magát, csak hogy lefényképezhesse a medencéje mellett meztelenül pihenő Jackie Onassist. Az 1971-es felvétel mélyen megbotránkoztatta Amerikát. Nem csoda, a kép csupa pikantéria: egy meztelen, világhírű asszony, a lopott pillanatban kicsit elmosódott kontúrokkal… Fellini Az édes élet című filmjét 1960-ban mutatták be, és a benne szereplő Paparazzo nevű fényképész óta használatos a paparazzo/paparazzi kifejezés a lesifotósokra. Az 1996-ban elhunyt híres francia politikus húszéves lányának a létezéséről nem is tudott a világ (bár politikai és újságírói berkekben sejtették néhányan), ám Valiela felvétele mindent megváltoztatott.
 |
| Valiela híres fotója Francois Mitterrand-ról és lányáról, Mazarine-ről |
“Mazarine és Mitterrand sosem mutatkoztak együtt, külön-külön mentek azokra a helyekre, ahol találkoztak. Egy alkalommal azonban óvatlanok voltak, hibáztak, én pedig azonnal lekaptam őket. A fotót Rostain és Mouron ügynökségének adtam, akik elküldték a Paris Matchnak, ahonnan azonnal felvették a kapcsolatot Mitterrand-nal. És ez volt az a pillanat, amikor hivatalosan is el kellett ismernie a lánya létezését. A lap 1994. november 3-án közölte a képeket – Mitterrand lányáról attól a naptól tud a közvélemény” – magyarázza Valiela. Ő sem ereszkedik le odáig, mondja, hogy ötcsillagos hotelek kijáratánál strázsáljon az ügynökségi fotósok siserehadával. “A szakma kemény magjához tartozom. Nem a Hyattnél dekkolok másik negyven »snaparazzival«, akik a blogjaikon mutogatják a fotóikat, vagy fillérekért passzolják el magazinoknak meg ügynökségeknek.” Sébastien Valiela igazi mesterlövész. Kate Mosst például egy lehetetlenül nagy teleobjektívvel 450 méterről kapta le – fedetlen keblekkel és a három hónapos kisbabájával – egy thaiföldi strandon. Még egy drónt is vásárolt magának, a paparazzók legújabb játékszerét. “A Párizs körüli hotelekhez jól jön, amelyek fölé nem lehet helikopterrel berepülni, vagy a minden irányból védett és ellenőrzött esküvőkre.”
Vadász és zsákmánya
 |
| Pascal Rostain |
Gyorsan futni, kalkulálni a testőrök fellépésével, cipelni a felszerelést (egy-egy teleobjektív öt kilót is nyomhat), hetekig lesben állni, éjjel-nappal, télen-nyáron… Nem egy leányálom a paparazzók élete. Talán ez magyarázza, miért találunk inkább férfiakat a szakmában. “Harminc éve csinálom, de nővel még nem találkoztam a kollégák között. Ez a munka egész embert kíván, és nem enged hagyományos családi életet élni” – mondja Pascal Rostain. És mivel a paparazzók férfiak, az áldozataik nagyobbrészt nők.
Francis Apesteguy jó tíz évet a legragyogóbb sztárok közelében töltött a 70-es években. “Callas a George-Mendel sugárúton lakott akkoriban, két emelettel lejjebb Catherine Deneuve. Elég kényelmes volt: ha nem volt otthon az egyik, rávetettük magunkat a másikra. A windsori hercegnőnek a Bois de Boulogne-nál volt villája, Brigitte Bardot pedig a Lannes sugárúton lakott (ahol Paul Claudel vagy Edith Piaf is élt egy ideig). Mindennap megtettük ezeket a köröket, mint a postások. Azonnal ott voltunk, ha lámpát gyújtottak, figyeltük, ha autó parkolt a ház előtt, vagy ha küldemény érkezett a postaládába…” Ami pedig a “zsákmánnyal” való barátkozást illeti, nos, az egy külön történet. “Volt, hogy lepaktáltunk – meséli Sébastien Valiela. – Egyszer például, amikor Carla Brunit próbáltam levadászni, észrevett. Hirtelen ott termett előttem, és azt mondta: »Ahelyett, hogy leselkedsz utánam, állj elém, és kérdezz. Ha tudok és ha módom van rá, válaszolni fogok.« Később, amikor hallottam ezt-azt róla, évekig mindig felhívtam, aztán vagy igent mondott, vagy nemet.” Persze éppen itt van a kutya elásva.
 |
| Nicolas Sarkozy és Carla Bruni |
A francia médiát ugyanis a világon egyedülállóan szigorú törvények szabályozzák a magánélethez való jog tekintetében (igaz, az utóbbi években valamelyest lazulni látszik ez a szigor). Az állandó perek miatt a nyomtatott sajtó, ahogy az online is, egyre óvatosabb. “Manapság egyre kevesebb paparazzifotót közlünk” – mondja Guillaume Joffroy, a purepeople.com főszerkesztője. De Nagy-Britanniában is visszavonulót fújnak. Lady Diana halála és a tragédia körüli hisztéria nem múlt el nyomtalanul. “A bulvársajtó és a királyi család megegyeztek. Amikor például a francia Closer magazin közzétette Kate Middleton félmeztelen fotóit, a brit sajtó nem közölte a képeket.” A print egyik napról a másikra az online világ sortüze alatt találta magát. És a paparazzók ugyanennek a megállíthatatlan folyamatnak estek áldozatul. “A magazinok mélyrepülésben vannak, nem hoznak pénzt. A net felfutóban van ugyan, de nem fizet az sem” – vélekedik Pascal Rostain.
Messze vannak már azok az idők, amikor András yorki herceg egykori felesége, Sarah Ferguson és egy fotós kényelmesen elkacarásztak. Ma már az ifjú Justin Biebert marcona testőrök védik meg a paparazzóktól, Madonna pedig már a legnagyobbak rutinmosolyával hajol el a vakuk elől. A képei, amelyeken éppen texasi szeretője szopogatja a lábujjait, 12 millió eurót hoztak a konyhára. “Manapság az egyes site-ok megállapodnak a fotóügynökségekkel, és fix tarifa fejében annyi fotót használnak évente, amennyit akarnak. Ezek persze nem szenzációk, de Paris Hilton shoppingtúrája vagy egy kiadós balhé valahol a világban éppen elég.”
 |
| A cikk a májusi Marie Claire magazinban jelent meg |
Szemét egy munka
Bár a tarifa századjára, sőt ezredjére is csökkent, az az idő, amíg titokban strázsálni kell valahol egy különleges képért, ugyanannyi. A hatvan felé közeledő Rostain és Mouron megtalálták a megoldást a keresetkiegészítésre. Kiállítják és aranyáron kínálják leghíresebb sorozatukat, a sztárok kukáiban talált tárgyak szépen komponált fotóit. És hogy elítélt és megbélyegzett szakma-e manapság a paparazzóké, arra talán méltó válasz, hogy a legnagyobb múzeumokban láthatjuk viszont a munkáikat. “A legutóbbi megnyitón – újságolja büszkén Pascal Rostain –, a Palais de Tokyóban háromezer vendégünk volt. Jó két órát álltak sorban, amíg bejutottak. Végre egy alkalom, amikor mi vagyunk a sztárok.”
