Bárdos András: “Hamarosan változtatok az életemen!”

Már elmondhatja magáról, hogy van némi tapasztalata a parketten. Hogy érzi, jó dolog volt belevágni A Szombat Esti Lázba?

Nem kétséges, hogy igen. Az elmúlt évtizedek során berendeztem magamnak egy világot, ahol minden egyes sarkot ismerek, nem érhetnek nagy meglepetések, tehát magabiztosan mozoghatok benne. Aztán most, a műsorban való részvétellel kiléptem a komfortzónámból, egy olyan helyre, amiről semmit nem tudok, ahol semmit nem értek. Hiába mondom a lábamnak, hogy te ide, a kezemnek pedig, hogy te pedig oda, ezek egyszerűen nem akarják az igazságot.

A partnerének, Molnár Andinak erről más a véleménye. Azt mondta nekem, egy tánciskolában komoly sikerei lennének, mert van érzéke hozzá…

Nem hiszem, hogy ezt még most is így gondolja, mert nagyon sokat kínlódik velem, mostanában egyszerűen nem megy. Ezekben a napokban épp rumbát tanulunk, és ebben a táncban nagyon lényeges, hogy szép mozdulatokat tegyek, pontosan, kimunkáltan, maximálisan odafigyelve a partnerre. Csakhogy én mindig elrontom, és az a vége, hogy szegény Andi, akinek nőként muszáj rám hagyatkoznia, elesik.

Fizikai erőre is szükség van ahhoz, hogy megtartsa a partnert a parketten. Hogy bírja az iramot?

Fizikailag felfrissít a tánc. Régebben rengeteget sportoltam, de az utóbbi években a tanítás, a Sportklubos munkám, a Hír24 híradó és a négy gyerekem mellett ez háttérbe szorult. Most viszont a Szombat Esti Láz napi öt-hatórányi kötelező testmozgásra ítélt, aminek nagyon örülök. A próbák kezdetekor öt-hat kilót leadtam, de mára megállt a fogyás, és már izomlázam sincs. A koreográfiák megtanulásával járó agymunka sokkal nehezebb számomra, mint a mozgás maga.

Szakmájában az ország egyik leghitelesebb személyisége. Megfordult-e a fejében, hogy a showműsorban való részvétellel esetleg túlságosan beszippantja a bulvár? Ez jót is, rosszat is tehet…

Nem hiszem, hogy veszítenék a hitelességemből azzal, hogy egy kulturális showműsorban vállaltam szerepet. A bulvárt pedig csak annyira engedem be az életembe, amennyire én akarom. Ráadásul nem gondolom, hogy a híradó olyan fennkölt dolog lenne, amiből aztán ne lehetne leereszkedni a szórakoztatásig. Főként, hogy a tánc gyönyörű és sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik. Sokkal jobban féltem attól, hogy ügyetlen leszek a parketten, mindenki jobb lesz nálam, és bohócot csinálok magamból, ki fognak nevetni az emberek.

Nekem úgy tűnik, ma már élvezi, ha a parkettre lép, dacára annak, hogy még az esküvőjén sem táncolt a feleségével. Milyen volt most Máté Krisztával egy ország szeme láttára ellejteni az első táncot?

Rossz. Mint szkafander nélkül a holdon sétálni. Segítenem kellett volna neki, vezetni őt, de nem tudtam. Ráadásul szegénykémnek eleve el van szakadva a térdszalagja, neki sem a szíve csücske a tánc, nincs biztonságérzete a parketten. Őt jobban zavarja, hogy táncol, mint engem. (nevet)

Fotó: RTL Klub

Fiatalkorában sem táncolt? Mondjuk diszkóba csak elment?!

Mondhatni, hogy kerültem ezeket a helyzeteket. Néha persze elmentem diszkóba, ott aztán egyet jobbra, egyet balra, csak a legtöbb sráccal ellentétben sör nélkül, mert akkoriban egyáltalán nem ittam alkoholt. Minimál-tánc volt, és vártam, hogy vége legyen. Ma sem járunk olyan helyekre, ahol táncolni kell. Van néhány protokoll parti, ahol meg kell jelennünk, de mire mások táncos hangulatba kerülnek, mi diszkréten lelépünk, ők pedig akkor már észre sem veszik.

A gyerekeik, Anna és Ádám mit szólnak a szereplésükhöz?

Igen árnyalt véleményük van. Ádám azt mondja, ha nem lennék az apukája, egész biztos, hogy lepontozna, mert nem vagyok elég szimpatikus. Anna szerint a zsűritagok kegyetlenek, mert nem adnak nekünk elég pontot. Az édesanyjuktól persze egyöntetűen el vannak ájulva, amint csodaszép ruhákban és sminkben pörög-forog. Otthon általában sportosan, smink nélkül látják az én gyakorlatias és elfoglalt feleségemet. Mostanában kissé feszültek a mindennapjaink, egy-egy próbán Krisztánál is megesik, hogy eltörik a mécses. Alig négy órákat alszunk. Ez persze nem panasz, csupán tény. Ami rossz, hogy nagyon keveset látom mostanában Annát és Ádámot, amit egyre nehezebben viselünk, én is, ők is.

Szóvá teszik, hogy hiányzik az apukájuk?

A mi gyerekeink nagyon türelmesek, de úgy érzem, most már fogy a türelmük. Még a télen megbeszéltük, hogy nyárig iszonyú sok munkám lesz, de aztán rengeteget leszünk majd együtt. Gyökeresen változtatni fogok az életemen, mert velük nem lehet így elbánni. Nem szeretek tőlük külön lenni. Fiatal apukaként sok dolog fontos még, ami kiváltja a velük töltött időt. Én már nem vagyok annyira fiatal apuka, és a két nagy gyerekem által megtanultam, ezek az évek bizony nem jönnek vissza. Megígértem nekik, hogy hamarosan megváltoznak a dolgok, és ehhez tartom is magam.