Angyal András: “Foglalkozásom: tánctanár, koreográfus, pszichológus”

Ez az időszak nagyon kemény tempót diktálhat neked… hetek óta üldöztelek, mire végre beszélni tudtunk. Hogy bírod?

Nagyon élvezem ezt a műsort a kezdetektől, de tény, hogy kezdek fáradni. Egyszerre vagyok tánctanár, koreográfus és pszichológus is, ami igen megterhelő.

Pszichológus?

Igen, úgy értem, hogy lelkileg is támogatnom kell Dórit (táncpartnere, Szinetár Dóra – a szerk.). Nem érzi mindig úgy, hogy amit egy-egy adott koreográfiában csinálunk, az valóban jól áll neki, az valóban menni fog. Nem kis feladat erről meggyőzni egy határozott színésznőt, aki ráadásul mindig történetként tekint egy-egy táncra. Rendre úgy kell felépítenem a koreográfiákat, hogy bőven legyen mondanivalójuk, ami nem kis feladat hétről hétre. A begyakorlásukra pedig alig 3-4 nap marad. Ráadásul neki is, nekem is ott vannak a mindennapi feladatok, amelyek ritmusából nem eshetünk ki. Nem mindig érkezik nyitottan a próbára, az én dolgom az is, hogy lelkesítsem, felrázzam, erőt adjak neki.

Mi mindent csinálsz még?

Tanítok a saját tánciskolámban, Pesten, emellett vidéken, Kálon is egy iskolában, és nyáron már újra versenyzek is, amire szintén készülni kell. Ráadásul két barátommal most nyitunk egy közös táncműhelyt, ahol a klasszikus és latin vonal mellett a modern is órarendre lesz tűzve.

Hogy viseli a barátnőd ezt a felhajtást és azt, hogy alig lát?

Szerencsére szuper a kapcsolatunk, hamarosan két éve, hogy boldoggá tesszük egymás mindennapjait. Sajnos voltak már időszakok korábban is, amikor nem tudtam vele annyit foglalkozni, amennyit szerettem volna, és emiatt akadtak nehezebb napjaink, de mára megtanultuk jól kezelni ezeket. A legszebb az egészben, hogy mindig előre lehet tudni, mikortól lehetünk újra sokat együtt, most vágjuk a centit, és számoljuk, hányat kell még aludni. (nevet) Tény, hogy mostanában csak az időm 10%-át töltöm otthon, és nagyon hálás vagyok a türelméért, a támogatásáért.

Szinetár Dóra és Angyal András (Fotó: RTL Klub)

Ha jól tudom, a kedvesed is táncos. Gondolom, jobban megérti a helyzetet, mint egy civil lány.

A probléma a civil lányok esetében abból adódik, hogy nehezen értik meg, a táncosok között egy-egy érintés egész mást jelent, mint otthon. Mivel a parketten és a próbán megszokott a partnerrel az ölelkezés, a közelség, előfordul, hogy amikor fellépés után ünnepelünk, az ölembe ül a táncos párom, vagy épp megölel. Ha valaki nem tudja helyén kezelni ezt a dolgot, az csúnya féltékenységi jelenetet vagy akár szakítást is eredményezhet. Szerencsére a kedvesem táncosként pontosan tudja, hogy ezeknek a gesztusoknak nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Nagyon boldogok vagyunk együtt, csakis vele tudom elképzelni a jövőmet.

11 éves korod óta táncolsz, Keleti Andi tánciskolájában kezdted, és azóta gyakorlatilag körbejártad Európa parkettjeit…

Így van. Világot láttam, nyelveket tanultam, és rengeteg élményben, kalandban volt részem. Hála a különböző vicces vagy épp nehéz helyzeteknek, életrevaló és gyakorlatias lettem. Például, amikor egy verseny után, egy szombat estén, fellépő ruhában ott maradsz az utcán, mert sajnos érkezéskor izgalmadban bezártad a slusszkulcsot a járgányba, az igényel némi szervezési bravúrt. De az is vicces, amikor nyitott sliccel táncolod végig a számot, mert a szünet olyan rövid volt, hogy mosdó után már nem jutott időd felhúzni.

Ha véget ér a műsor, folytatod a táncot a világ körül?

Ez a terv, és végre sok-sok időt töltök majd együtt a párommal és a családommal. Addig azonban, arccal előre, Dórival együtt, a finálé felé!