Házasságuk gyilkossággal megpecsételve kezdődött, jó vége nem is lehetett. Margit és Henrik a vallási háború közepén, politikai okokból léptek frigyre. Henriknek a hugenották zászlóvivőjeként kellett elvennie a katolikus Margitot, akit anyja, Medici Katalin kényszerített erre. Margit 17 évesen az udvar legszebb lányának számított, és épp Guise herceg szeretője volt. Katalin a titkos szerelmen annyira felháborodott, hogy a legenda szerint kirángatta lányát az ágyából, és két kézzel tépte a haját. Guise herceg pedig megijedve a királyné haragjától, gyorsan elvette feleségül akkori menyasszonyát. Katalin ezek után adta parancsba Margitnak, hogy menjen hozzá Henrikhez, elvileg azért, hogy a vallási háború lecsillapodjon a két párt házasságától. A gyakorlatban azonban Katalinnak egészen más terveken járt az agya.
Tömeggyilkosság és nimfománia
Henrik és Margit házasságára nem kisebb esemény nyomta rá a bélyegét, mint az 1572. augusztus 24-ei Szent Bertalan-éjszakai tömeggyilkosság. Katalin ugyanis összeesküvést szőtt az esküvőre: mivel Henrik miatt rengeteg hugenotta érkezett a városba, nemes egyszerűséggel bezárták a város falai közé és szisztematikusan legyilkolták őket. Az esküvő éjszakáján kétezer ember esett áldozatul, az azt követő napokban pedig még több mint tízezer vallási gyilkosság történt. A mészárlást Henrik is alig úszta meg, úgy tarthatta meg az életét, ha áttér a katolikus hitre, és szinte fogolyként anyósa őrző szemei előtt, az udvarban marad.
Házasságuk első éveiben Margit hírhedtté vált nimfomániájáról. Folyamatosan szeretőt tartott, a hercegektől kezdve a legalantasabb férfiakig bárkivel összeadta magát, inasokkal, kocsisokkal, szolgálókkal. Hatalmas nyomás nehezedett rá, hogy utódot szüljön, ám nem sikerült teherbe esnie. Ráadásul Henrikkel házasságuk első három éve után már megszűnt a testi kapcsolat, külön ágyban, szobában aludtak, gyűlölték egymást hűtlenségeik miatt. Ugyanis nemcsak Margit, hanem Henrik is a szeretők híve, a 17 éves lányok rabja volt.
Szeretők és botrányok
Viharos évek következtek a házasságban azután, hogy Henrik egy vadászat alkalmával megszökött a királyi udvarból és visszatért a protestáns hitre. Az elhagyott Margit még nagyobb hévvel falta a férfiakat, kalandjaival hatalmas felháborodást keltve az udvarban. Azt pletykálták róla, hogy gyermeket is szült az egyik szeretőjének, ami annak fényében, hogy királyi utódot nem tudtak nemzeni, még inkább botrányos hírnek számított. Henrik ezek után nem akarta visszafogadni feleségét, csak akkor, ha Margit apja közleményben nyilatkozik lánya ártatlanságáról az ügyben. Margitot kivallatták a királyi udvarban, ám ő állítólag csak annyit kiabált a vádakra: “Ő panaszkodik, hogy én mivel töltöm az időmet? Ő volt az első, aki megcsalt engem!”
Margit anyja, Katalin azonban közölte lányával, hogy egy királynénak tűrnie kell a király szeretőit, míg ő magának feddhetetlennek kell maradnia. Margit ezután visszatérhetett Henrikhez, ám a házasság nem lett kiegyensúlyozottabb. Henrik nemcsak szexre tartotta szeretőit, hanem általában halálosan beléjük szerelmesedett. A férfiasságára utaló “jó kakas” névvel illetett uralkodó kifejezetten a fiatal lányokat szemelte ki, az egyik leghíresebb szerelme az alig 17 éves arisztokrata Gabrielle d’ Estrées volt.
A lány nem viszonozta Henrik szerelmét, ám a családja kényszerítette a férfi rangja miatt, hogy a szeretőjévé váljon. A kapcsolat évekig tartott, miközben Henrik a látszat kedvéért feleségül adta szeretőjét egy nemeshez. Később azonban nőül szerette volna venni Gabrielle-t, ezért el akart válni Margittól, és elválasztotta szerelmét is a férjétől. Margit a megaláztatások miatti bosszúból nem ment bele a válásba. Végül Gabrielle szülés közben meghalt, ami véget vetett a szerelmi háborúnak.
Elhalasztott válás és halálos féltékenység
A válás kérdése innentől kezdve napirenden maradt, Henrik nem kívánt többé Margit férje lenni. Margit azonban a Gabrielle-féle szerelem után még tíz évig kitartott, nem volt hajlandó a válásra. Henrik ez idő alatt több szeretőt is tartott egyszerre, mindegyiknek házasságot ígért és örök szerelmet vallott. Margitot elhanyagolta, gyakran híres szeretőjénél, Charlotte de Savue-nél töltötte az éjszakákat. Azonban az udvar népszerű hölgyére szemet vetett Alençon hercege is. Féltékenység és intrika ütötte fel a fejét a két férfi között, versenyeztek Charlotte kegyeiért. Ahogy Margit írta megemlékezéseiben: “De Sauve úgy bánt mindkettőjükkel, hogy hihetetlen módon féltékenyek lettek egymásra. Olyannyira elfajult az ellenségeskedés köztük, hogy elfeledkeztek az ambícióikról, kötelességeikről és terveikről, csak azzal törődtek, hogyan szerezzék meg maguknak azt a nőt.”
Valószínűleg Charlotte játékszer volt Medici Katalin kezében, akinek érdekében állt, hogy a két férfi ne a politikával foglalkozzon, hanem józan ítélőképességüket elvesztve a nőkre koncentráljanak. Henrik így írt egy barátjának levelében: “Ez az udvar a legfurcsább hely a világon. Mindig ugrásra készen állunk, hogy elvágjuk egymás torkát. Mindenki a halálomat akarja, a herceg még azt is megtiltotta a szeretőmnek, hogy hozzám szóljon. Olyan hatalma van fölötte, hogy (Charlotte) hozzám sem mer szólni… azzal fenyegetnek, hogy meg fognak miatta ölni.”
Számtalan gyermek és a merénylet
Margit végül látva, hogy reménytelenül tönkrement a házassága, beadta a derekát és elvált Henriktől. A király a válás után második felesége, Medici Mária mellett ugyanúgy folytatta kalandozásait a nők körében, szeretőitől összesen 9 gyermeke született, és arra kényszerítette Máriát, hogy törvénytelen gyermekeit együtt nevelje a saját 6 gyermekükkel.
Második házassága a feleség részéről mentes maradt a botrányoktól, szemet hunyt férje csapodársága felett, Mária egészen Henrik haláláig a társa maradt. Egy fanatikus katolikus merénylő vetett végül véget a király életének. Francois Ravaillac azt gondolta, hogy Isten rendelte őt arra, hogy megvédje a katolicizmust, aminek a fő ellensége szerinte a hugenotta Henrik, aki szabad vallásgyakorlást hirdetett Franciaországban. Május 14-én több késszúrással ledöfte a királyt egy kis utcában. Mint későbbi vallatása során kiderült, a merénylő úgy vélte, Isten beszélt hozzá és utasította erre a tettére. Elméjének zavartsága nem menthette meg a szörnyű kivégzéstől: felnégyelték, és megtiltották családjának is, hogy használják a nevét.
