Egy pofonosztó tragikomika
Milyen volt Dajka Margit? Mondjuk úgy, hogy nem e világi. Sokszor nem találta a helyét az életben, a pályatársak között és mindazokban a szituációkban, amelyeket a sors rákényszerített. Szó szerint ideg-összeroppanást kapott, ha hazudnia kellett. Képtelen volt igaztalan helyzetekben helytállni, ezért inkább bárkit válogatás nélkül megbántott; ami a szívén, az a száján, nem érdekelte, mi lesz a következménye a tettének. Már gyermekkorában sem tűrte el az igaztalan pofonokat. Amikor az iskolájában egy domonkos rendi apácától kapott egy fülest, nyomban vissza is adta azt a feladónak.
Bár saját bevallása szerint soha nem hitt önmagában, mégsem adta alább az elképzeléseit. Jól mutatta ezt az is, hogy amikor elhatározta, hogy színésznő lesz, egyszerűen csak beállított a nagyváradi színházba, és közölte, hogy ő bizony játszani akar. És játszott, 70 éven át. Olyannyira, hogy a nyomorból feltörekedni vágyó kislány már tizenévesen karriert csinált Budapesten, méghozzá a legnagyobbak között, és egészen a Kossuth-díjig vitte. Az ihletét az utcán gyűjtötte, egyszerűen csak kiment és sétált, megnézte, milyen a világ. Amit a fejébe vett, azt így vagy úgy, de mindig meg is valósította. Még akkor is, ha az életét kockáztatta vele, például amikor zsidókat bújtatott villájában a második világháború alatt.
Saját bevallása szerint nem akart mindenáron színésznő lenni, ezért csak a neki tetsző szerepeket vállalta el, és a magánéletét soha nem adta fel a munka miatt. Kevés embert engedett maga köré, de akiket egyszer megszeretett, azok számára nem volt menekvés. Temperamentuma és határozottsága tehetséggel és szépséggel párosult, ami sokoldalúvá és ellenállhatatlanná tette őt. Talán Molnár Gál Péter kritikus találta el leginkább új elnevezésével, ki volt valójában Dajka Margit a színpadon és az életben egyaránt: ő volt a tragikomika.
Rikkancsként szeretett bele Adyba
Dajka Margit szegény és nagy családból származott, ezért már gyermekkorában rikkancsként kellett dolgoznia ahhoz, hogy megéljen. Az utcán lett először szerelmes, és bár érzései viszonzatlanok maradtak, akkor is megválogatta, hogy kinek adta azokat: Ady Endrének, aki rendszeresen tőle vásárolt napilapot.
Később, a Vígszínházban Móricz Zsigmond drámájának, az Égi madárnak a próbái alatt az író belehabarodott a színésznőbe, aki úgy tűnt, élvezi a kitüntető figyelmet. Próbák után Móricz rendszeresen hazakísérte Margitot, együtt sétálgattak, vagy múlatták az időt egy-egy kávéházban. De hogy több volt-e ez, mint mély barátság, arra soha nem derült fény.
Félresikerült házasságok anyóssal és háborúval
Az első igazinak hitt szerelem a miskolci színházban talált rá, ahol Kovács Károly színésszel egy pillanat alatt egymásba bolondultak. Kalandnak indult, végül 13 év házasság lett belőle, de az anyós közbeszólt. Margit édesanyja ugyanis hozzájuk költözött, egyik lánytestvérével együtt, és az amúgy is kihűlőben lévő kapcsolat ezt már nem élte túl. Margit rövid kínlódás után ajtót mutatott az egyébként is féltékeny férjnek.
A következő kapcsolata sem végződött éppen happy enddel. Itt azonban nem a rokonok szóltak közbe, hanem a második világháború. Dajka alig egy évvel a válása után 1941-ben Kolczonay Ervin filmproducer felesége lett, de a férfi a háború után Párizsba menekült, Margit pedig Budapesten maradt.
Mály Gergő, Dajka Margit és Kabos Gyula a Torockói menyasszony című filmben (1931)
Tragikus, de igaz szerelem
Ukrajnában talált rá arra a férfira, akire mindig is vágyott. Mivel korábban kivétel nélkül szakmabelieket választott társul, meglepő volt, hogy végül egy katonatiszt, Lajtos Árpád oldalán találta meg a boldogságot. A férfi már az első találkozásukkor megkérte a színésznő kezét, aki hozzá illő módon, nagyvonalúan csak annyit mondott, hogy most éppen nem ér rá, de később visszatérhetnek a témára. Erre azonban csak másfél évtizeddel később kerülhetett sor. Margit ugyanis közben hazatért, és évekig abban a hitben volt, hogy a férfi meghalt a fronton. Bakay Lajos színésszel élt együtt addig, amíg meg nem tudta, hogy Lajtos él. A férfi ugyanis már 1948-ban hazatérhetett, de 12 év börtönre ítélték, és csak szabadulása után találkozhattak újra. Ekkor viszont kezdetét vette egy életfogytig tartó szerelem.
Dajka és Lajtos harminc évig tartó házasságuk alatt boldogan éltek együtt, de az életük korántsem volt felhőtlen. Lajtos megalázó, alkalmi munkákra kényszerült, Margitnak viszont tündökölt a csillaga, és szinte tüntetőleg állt ki megalázott férje mellett. Még a munkáját is úgy igazította, hogy odaadó feleség tudjon lenni. Sokszor még a próbákat, a filmforgatásokat is megszakította, hogy hazamehessen főzni, majd ételhordóban vihessen ebédet a férjének.
A Macskajáték című filmben 1974-ben
Küzdelem a rákkal
Ezt azonban sokan nem nézték jó szemmel, és a helyzet annyira elfajult, hogy 1967-ben nyugdíjba küldték őt. Ezután már csak filmekben szerepelt, egészen addig, amíg súlyosan meg nem betegedett. Az 1986-os év már a tüdőrák elleni küzdelmével telt. “A fene akar már színésznő lenni, csak szeretnék egyedül megmosakodni” – mondta halálos ágyán, ahová férjén és Ruttkai Éván kívül senkit nem engedett. Nem tudta, hogy férje már akkor eldöntötte: nem engedi el őt egyedül. Lajtos Margit halála után hazament, és még azon a délutánon követte feleségét: főbe lőtte magát. Utolsó kívánsága mégis az volt, hogy külön temessék el őket, hogy börtönviselt emberként még halálában se vessen rossz fényt az imádott és ünnepelt színésznőre.
Forrás:
www.szineszkonyvtar.hu
Molnár Gál Péter: Mestersége színész
