1960. augusztus 17-én alakult meg az együttes, amely néhány hónap alatt örökre beírta magát a világtörténelembe. Ezen a napon lépett fel a zenekar először Beatles néven, a “nagy négyes” összeállítással. John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr a szülővárosukban, Liverpoolban álltak először a világot jelentő deszkákra együtt, a közönség pedig majdnem szétverte a helyi kis klubot, persze nem mérgében, hanem tetszésnyilvánításként.
A vidéki srácokra egykettőre úgy néztek, mint a bálványokra. A szabadságot képviselő, lázadó fiatalok bálványára. Hatalmas rajongótábor csoportosult köréjük pillanatok alatt, mivel zenéjük sokféle műfajt ötvözött: a rock and rollon, folkon, blueson, soulon, popzenén alapuló egyedi hangzásvilág hívta életre “A Beatles” kultuszát. Olyan merész ötletekkel és újításokkal kísérleteztek, amelyeket más nem mert bevállalni. Ők voltak az elsők, akik zenéjükhöz nagyzenekari kíséretet írtak, vagy éppen ismeretlen indiai hangszereket használtak.
Lázadások és botrányok kísérték őket
Alig néhány év alatt már nemcsak a briteknél, hanem Amerikában, majd az egész világon elterjedt a “Beatle-mánia”. Bárhová ment a négy fiatal, sikoltozó, ájuldozó lánycsapatok várták őket, a média pedig minden lépésüket követte. A lelkes közönség olyan hangosan nyilvánította tetszését a koncerteken, hogy a zenét egyáltalán nem lehetett tőlük hallani. A Beatles lett a 60-as évek lázadóinak szimbóluma, akik minden határt feszegettek, vagy fel is feszítettek, amit csak el lehetett képzelni, zenében és politikában egyaránt.
1965-ben már a Brit Birodalom Rendjének tagjai lettek, s ekkor ugyan még nem kaptak lovagi címet, mégis óriási felháborodást keltett egyes körökben, hogy a minden ellen menő fiatalok ilyen elismerésben részesülnek. A Beatles tagjai nyíltan vállalták, hogy drogokkal, többek között LSD-használattal kísérleteznek – erről szóló dalaikat be is tiltották, mivel veszélyesnek tartották.
Ha balhéra nyílt lehetőség, ők ott álltak az élen bárhol, bármikor. Lennon nyilatkozata például, miszerint a Beatles népszerűbb, mint Jézus, akkora felháborodást váltott ki, amelyet alig vészelt át a zenekar. Amerikában betiltották a rádiók a dalaikat, nyilvános demonstrációkat szerveztek a zenekar ellen, ahol elégették a lemezeiket, és a tagokat halállal fenyegették meg. De nemcsak a balhék számát tekintve voltak világrekorderek. Ők adták el a legtöbb lemezt a világon, több mint egymilliárd példányban, ők vezették a slágerlistákat a leghosszabb ideig Amerikában és a hazájukban is, és a 60-as évek végéig megdöntöttek minden addigi rekordot a koncertlátogatók számának tekintetében.
A Gyűrűk Urára fájt a foguk
A Beatles több filmet is készített fennállása alatt, volt, amelyben szerepeltek, és volt olyan is, amelyhez csak a betétdalokat adták. Volt azonban, amit ők sem kaphattak meg, legnagyobb vágyuk ugyanis nem teljesült. Sokan nem tudják, hogy a zenekar már a 60-as években szerette volna megfilmesíteni A Gyűrűk Urát, de Tolkien erre nem adta meg a jogot. Az író ugyanis nem akarta, hogy egy lázadó, lázító zenekar tagjai szerepeljenek a történetében, és tartott attól, milyen betétdalokat írnának a filmhez. Valószínűleg rossz döntést hozott, ha belegondolunk, mekkora siker lehetett volna, ha valóban Lennon játssza Gollamot, Ringo Starr Samut, Harrison Gandalfot és McCartney Frodót. Ehelyett maradt az Egy nehéz nap éjszakája, a Help!, és a Sárga tengeralattjáró, amelyek viszont kultuszfilmmé emelkedtek.
A csúcson kellett abbahagyni
Bár a színpadon tökéletesnek tűnt az összhang, a kulisszák mögött azért sokszor zajlott a háború a tagok között. Számos személyes ellentét merült fel időről időre, talán azért, mert mind a négyen elég karakteres, erős személyiségek voltak. A közönség akkor nem is tudott arról, milyen macerák árán láthatta és hallhatta azt, ami végül megszületett egy-egy koncerten vagy stúdióban. Előfordult például, hogy Harrison egy stúdiófelvétel közepén hagyta faképnél a többieket, majd két hét múlva került elő újra. Így valóban nem volt egyszerű együtt dolgozni, és végül már nem is akartak.
A zenekar feloszlásának híréről érdekes formában értesülhetett a közönség. 1970. április 10-én Paul McCartney egy álinterjút közölt az egyik lapban, amelyben ő volt a kérdező és a válaszadó is. Ennek keretében jelentette be, hogy kilép az együttesből, amely kvázi a Beatles megszűnését is jelentette egyben. A tagok külön útra léptek, és bár mindenki szólókarrierbe kezdett, egyikük sem ért el olyan sikereket, mint amilyet együtt. Bár a közös újrakezdés gondolata többször felmerült bennük, Lennon 1980-as meggyilkolása ezt már lehetetlenné tette. Ezért – jobb híján – számtalan együttes alakult az évtizedek alatt világszerte, akik Beatles-dalokat játszanak és dolgoznak fel, hogy a “Beatle-mánia” örökké fennmaradjon. Az eredeti azonban koppinthatatlan.
