Brandenburgi Katalin nemcsak korának, az 1600-as éveknek, hanem a történelem egészének egyik legmegosztóbb személyisége volt, különc életmódjáról és Bethlen Gáborral való házasságának kínos részleteiről még a történelemkönyvek sem szívesen szólnak.
Férjhez adták, hogy lemenjen a gond
Katalin már fiatalkorában is szívesen múlatta az időt dorbézolva, az anyagiakra vagy inkább azok elszórására fittyet hányva. Egy stockholmi utazása során, amely két egész évig tartott, mivel annyira jól érezte magát, akkora adósságot halmozott fel, hogy bátyja volt kénytelen kiegyenlíteni egy svéd nemessel szembeni tartozását.
A családja úgy látta jónak, ha mihamarabb férjhez adják valakihez, hátha férjes asszonyként változtat az életmódján, vagy legalább azután lemegy a gond az ő vállukról. Pont akkor történt ez, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is új feleséget keresett magának első neje halála után. Az időzítés mindkettőjüknek jól jött, Bethlen megkérte Katalin kezét, de akkor még nem tudta, mit vállalt magára. Olyannyira nem, hogy a házassági szerződésben a fejedelem Katalint jelölte meg utódjaként is. Ha látta volna előre, mi történik majd halála után a birodalmával, amelyért annyit küzdött, valószínűleg nem tette volna meg ezt a lépést.
Felforgatta az egész birodalom életét
Bethlen Gábor második feleségeként az erdélyi uradalomban az addigi visszafogott, vallásos életmóddal szemben Brandenburgi Katalin igencsak dorbézoló stílust teremtett. A fejedelem hűséges, okos és a férjét támogató első feleségéhez képest ő korántsem látta át a politikai ügyeket, sőt viselkedésével kivívta mindenki ellenszenvét.
Tivornyákat rendezett, nagy fényűzésben élt, és szeretőket tartott. Férje ezeket a kilengéseket szinte fű alatt intézte el, az udvari főlovászmestert egyszerűen eltávolította az udvarból, amikor rájött, hogy feleségéhez gyengéd szálak fűzik. Bethlen ugyanis tudta jól, hogy házasságuk nem érzelmi alapon jött létre.
Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin
Egybekelésüknek elsősorban politikai okai és céljai voltak, így Katalin teljesen ismeretlenül ment hozzá a nála húsz évvel idősebb férfihoz. Még kommunikálni sem tudtak egymással, mivel Katalin csak németül és franciául tudott, férje viszont nem beszélte ezeket a nyelveket.
Van, akinek nem való a hatalom
Bethlen három évvel a házasságkötésük után meghalt, így 1629-ben Katalint utódául választották, de életmódját látva Bethlen már eleve csak azzal a kitétellel engedte ezt meg, hogy ellenőrzési jogot gyakoroltak felette, illetve a kincstartót rendeltek mellé, hogy az amúgy is megcsappant vagyont ne szórja tovább.
Nem véletlenül tartottak tőle, mivel önálló politikai gondolatai, céljai, tervei nem voltak, csak azzal volt elfoglalva, hogy a kormányzó “gyámságától” megszabaduljon. Rövid uralkodása alatt a viszályok, az ellenségeskedés és a fejetlenség volt a jellemző. Az ország tulajdonképpen két részre szakadt: a Katalint támogatókra, akik könnyű haszonszerzést láttak a tudatlan nőben, és a Bethlen István vezette ellenoldalra, akik nagy veszélyt láttak az uralkodónő bohémságában. A nép sem igazán szerette Katalint, nem fogadták el őt uralkodóként, inkább gúnydalokat írtak róla és szeretőiről.
Katalinra túl nagy teher hárult ezzel a házassággal, hiszen nem volt felkészülve arra, mivel jár egy fejedelem feleségének lenni. Tudása hiányzott ahhoz, hogy politikailag ésszerűen cselekedjen, és temperamentuma sem éppen felelt meg annak, hogy uralkodóhoz méltó módon viselje magát. Államügyekben pazarló, befolyásolható és megbízhatatlan volt. Ő inkább a külsejével hódított, de abban nagyon sikeres volt.
Alacsony, vékony testalkata, életvidám természete, érzékeny lelke gyorsan megfogta a férfiakat. Brandenburgi Katalin talán a legjobb példa volt arra, hogy nem mindenkinek való hatalom a kezébe. A viszálykodás addig fajult, hogy végül harcra került volna a sor a két oldal között, de ezt megakadályozván az utolsó pillanatban lemondatták az uralkodónőt, aki elhagyta az országot, és visszatért német földre, hogy új férjet keressen magának.
