Stohl András számára a család, a közeli barátok jelentik most az ünnepet. Mint mondja, nagyon szereti a saját születésnapját, hiszen minden év egy újabb kaland, újabb kihívás, és érzi, hogy rengeteg dolga van még a világon. Többek között elvinni kisfiát, Andriskát vadászni, megtanulni fiús apának lenni és továbbra is olyan jó lányos édesapának maradni, mint ez eddig sikerült.
“Idén úgy gondolom, hogy nem csapunk nagy dáridót a születésnapomon. Majd jövőre, az ötvenedikre, akkor tuti óriási bulit szervezünk. Most családilag összeülünk, megebédelünk vagy vacsorázunk, épp ahogy a helyzet adja, és örülünk annak, hogy együtt lehetünk. Csak ilyen egyszerűen, de ezek mindig nagyon felemelő pillanatok, napok. A barátokkal később szoktam ünnepelni, és valószínű, hogy a Vígszínházban is felköszöntenek majd. Ott is szokássá vált, hogy ha egy művésznek születésnapja van, akkor az előadás után vagy előtte meglepjük a másikat. Mindig jóleső érzés ez, tudni, hogy itt is, ott is számít az ember, gondolnak rá, és örömet akarnak neki szerezni.”
Stohl András (Fotó: Bársony Bence)
“Jobb, ha nincs meglepetés, különben ők lepődnek meg”
A meglepetések terén már kissé máshogy működik András. Mint mondja, tárgyi ajándékokkal egyáltalán nem egyszerű őt úgy meglepni, hogy az maximális örömöt okozzon, és noha az ország egyik legjobb színésze, ez a családja körében mit sem számít.
“Az a helyzet, hogy engem nem egyszerű meglepni. Hála Istennek, amire nagy szükségem van, az minden megvan, vagy meg tudom venni magamnak, éppen ezért nem igazán szokott a családom és a baráti társaságom ajándékokkal elhalmozni. A nemtetszésemet ugyanis semennyire sem tudom véka alá rejteni. Színész vagyok, nagyon sokat játszom, ebben élek, de ez természetesen a családom, a barátaim körében nem így működik, előttük soha nem tudtam, és soha nem is akartam játszani, mást mutatni. Ha valami nem tetszik, az bizony kiül az arcomra. Mivel többször belefutottak már ebbe a pofonba, inkább máshogy, egy-egy élménnyel, vacsorával szereznek ilyenkor örömet.”
A család mindenek előtt
Élete egyik nagy áldásának tartja, hogy csodaszép lányai után egy édes kisfiúval is megajándékozta őt a sors. Stohl András abban bízik, hogy fiatalos apuka tud majd maradni, hiszen mire Andriska serdül, ő már jócskán benne lesz a korban.
“Andris már most nagyon vagány! Persze még kisbaba, tehát egyelőre nem tudom, mi mindent szeret majd, de minden álmom, hogy később, ha kicsit megnő, jöjjön velem vadászni, és hogy a tanácsomat kérje majd a csajozáshoz. Az apámmal nekünk remek viszonyunk volt, én is mentem vele az erdőbe, és hatalmasakat beszélgettünk közben. Örök élmény, és ezt szeretném megadni a fiamnak is. Én ugye most lettem 49 éves, és mire ő elkezd serdülni, már jócskán benne leszek a korban.
Lányaival, Lucával és Rebekával a tavalyi Story gálán
Mindemellett nem érzem azt, hogy eljárna fölöttem az idő. Nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok, és igyekszem azon lenni, hogy ez ne nagyon változzon. Azt remélem, fiatalos apuka maradok, és azt, hogy ő majd még jobban megfiatalít engem. Azt gondolom egyébként, hogy nekünk, színészeknek hatalmas mázlink, hogy mindent kiélhetünk a színpadon. Ott tudok idős aggastyán lenni vagy fiatal szívtipró, ezért nem érzem a korom, és ezt imádom!”
A színésznek a lányos apuka “szerepkörben” is helyt kell állni, amit szintén maximális odaadással csinál. Ugyan van olyan pillanat, amikor Stohl Andrásnak is lelkiismeret-furdalása van, de mivel mindent meg tudnak beszélni családilag, a problémáknak is hamar elejét veszik.
“Rengeteg meló van, ami az egyik oldalon szuper, a másikon néha teher. Nem minden pillanat fenékig tejfel, de azt gondolom, ez valahol normális. Néha lelkiismeret-furdalásom van, ha el kell jönnöm otthonról egy esti előadásra, forgatásra. Franciska például nagyon nem szereti, kér, hogy ne menjek, ilyenkor sosem jó elindulni. Szerencse viszont, hogy Ancsi velük van, és tökéletesen helytáll. Nekünk a lányokkal pedig soha semmiben nem voltak tabutémáink. Mindent meg szoktunk beszélni, most is épp egy asztalnál ülök velük, hogy veled beszélgetek.”
“Mindig előre nézek”
És vajon Stohl András vissza szokott-e nézni, számot vetni a múlttal?
“Minek? Soha! Nem szoktam. Mindig előre megyek, ha az ember folyamatosan hátra tekintget, még elszédül, az pedig nagyon nem jó érzés, csak felkavar.”
