Az ezerarcú színésznő, Udvaros Dorottya úgy véli a színház, a kialakult élete és a munkája, ami egyben nagy szerelme is bizonyos védőhálót képezett az életében, noha mindig is vágyott arra, hogy néha az átlagos nők életét élje. A színésznő a BEST magazinnak árulta el, hogy úgy érzi az anyaság roppant nehéz feladat és tart attól, hogy neki sem sikerült jobban, mint korábban az édesanyjának.
“Nekem már nincs visszaút, talán sosem volt, mert már gyerekkoromban megéreztem a színház szagát, és azóta sem tudok szabadulni tőle. De ettől még sóvárgok egy átlagos élet iránt” – kezdte a magazinnak Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színésznő.
“Amikor anya lettem, persze fogadkoztam, hogy én majd mindent másképp csinálok, de rá kellett döbbennem, hogy az anyaság nehéz feladat, nekem sem sikerült jobban, mint édesanyámnak. Ez bizony nagy felismerés volt.” – vallotta be Udvaros Dorottya.
“Az én édesanyám egyáltalán nem volt nagymama. Tulajdonképpen, észre sem vette, hogy van unokája. Néha csak annyit mondott, jaj, de kár, hogy nem tudok az unokámmal lenni, de ez sem a fiamról szólt, hanem arról, hogy ő mennyire gyenge és elesett. (…)Természetesen, reménybeli nagyszülőként is fogadkozom, hogy mindent másként csinálok majd, de ugyanakkor félek attól, hogy engem sem fog ismerni az unokám”
