Bochkor Gábor, mint mondja, nem igazán szokott tervezni, “ahogy esik, úgy puffan születésnapjai szoktak lenni”, ami számára így is tökéletes, hiszen könnyebb nem az előírtakhoz tartania magát az embernek.
“Nekem sosincs semmilyen tervem, többnyire Andi lep meg valamivel. Volt, hogy meglepetésbulit szervezett a barátaimmal, zenészbarátaimmal, koncerttel, volt, hogy meglepetés-hétvégét Barcelonába, de volt olyan is, hogy itthon, családi körben volt ajándékozás, tortázás, koccintás. Nekem mindegyik bejön.”
Ugyan a rádiós az 52. életévét tölti ma, ettől függetlenül úgy érzi, ő is és párja, Várkonyi Andrea is több mint tíz évet tagadhatnának le külsejük alapján, amit fiatalos és cseppet sem konzervatív világnézetük is erősít. Rugalmasak minden területen, sőt tanulnak is egymástól, amit kevés pár mondhat el magáról. Gábor úgy látja, ez az ő kapcsolatukban remekül működik.
“Ezek a számok csak fejben léteznek. Andi 40 felett is úgy néz ki, mint egy huszonéves, én pedig maximum 35-nek érzem magam. Azt pedig külön szeretem, hogy vannak olyan szokásaink, amik csak a mienk, csak kettőnkről szól. Szerintünk nagyon fontos, hogy az olykor elkerülhetetlen veszekedéseket ne a lányunk előtt vívjuk meg, ezért az sms-módszer igen hatékony. És mivel mindketten igen vehemens vitapartnerek vagyunk, sms-ben sokkal pontosabban ki tudjuk fejteni a véleményünket, mint ha vörös fejjel üvöltöznénk egymással. Így »meg kell hallgatni egymást«, nem vágunk bele a másik szavába. Általában én békülök előbb, bár Andi is rájött azóta, hogy mennyire feszültségoldó tud lenni, ha az ember enged.“
Andrea és Gábor (Fotó: Várkonyi Andrea hivatalos oldala)
A kemény külső mögé csak néhányan látnak be
Bochkor Gábor karakteréből pedig szinte egyértelműen lehet következtetni, hogy nem sokan tudják megpuhítani, az ujja köré csavarni pedig talán csakis kislánya, Nóri képes.
“Andi azt mondja, hogy én sokkal engedékenyebb vagyok, mint ő, de ez csak félig igaz. Én hiszek abban, hogy majdnem mindent meg lehet oldani szigor és hatalmi szó nélkül. Igyekszem Nórit kreatívan és humorral rávezetni a helyes útra, és ok nélkül sosem tiltok. Nagyon fontosnak tartunk Nórinak átadni néhány alapvető dolgot: becsületesség, őszinteség, a dolgok értének megbecsülése, az önmagába vetett hit erősítése. Úgy neveljük, hogy érzékeny legyen az őt körülvevő világra, az elesettekre, a természetre, az igazságtalanságokra és a jóra. Szerintem igen jó úton haladunk” – mosolygott büszkén.
A munkában, rádióban természetesen Bochkor Gábor inkább kemény, szókimondó, olykor egyeseknek bántó tud lenni. De mint mondja, ez egyáltalán nem véletlen.
“Tudatosan mondok ki mondatokat, nem szokott csak úgy kicsúszni semmi. Egy rádióműsorban sarkosan kell fogalmazni, hogy a hallgatók azonosulhassanak, vagy ellenvéleményt alkossanak. És nem is kell annyira a sorok között olvasni, hogy kitűnjön, nem is olyan ördögtől való, amit olykor mondok. Sokszor más hangzik el adásban, mint amit aztán egy-egy újságcikk a szövegkörnyezetből kiragadva felfúj, hogy vihart kavarjon. Egyébként, ami a szívemen, az a számon típus vagyok, de kellő helyzetben tudok nagyon is diplomatikus lenni. Ez az egyik erősségem.”
Legfőbb feladata még hátra van
Mint mondja, nem igazán szokott sem visszatekinteni, sem megbánni dolgokat. Mindennek oka van ugyanis és mindenből fel kell ismerni a számunkra olykor rejtett tanulságot. Persze van, mikor nosztalgiázik és elővesz régi fotókat, de a számvetés számára körülbelül ennyiben ki is merül. Fő feladata azonban még előtte van.“Szakmailag nem nagyon lehet többet elérni, egyszerűen csak szeretném folytatni, mert élvezem a munkám. A fő feladatom azonban, hogy Nóriból jó embert neveljek, és felkészítsem a nagybetűs életre.”
