Alföldi Róbert szerint a stílus maga az önazonosság, amelyet ő is az évtizedek alatt formált és alakított, hol tudatosan, hol tudat alatt, gimnáziumi és egyetemi tanárai segítségével. “Egy kis faluból, a disznóól mellől származom, és soha nem jutottam volna el oda, ahol most tartok, ha nincsenek az életemben bizonyos találkozások, élmények, ismeretségek. Mindig is érdekelt a világ, nemcsak az, ami a mellettünk lévő kis faluban történt” – mondta.
Kitért a Nemzetiben töltött éveire is, ahol megtapasztalta, hogy a közös cél sokszor felülkerekedik a személyeskedésen a kollégáival közös munka során. “Igazgatóként mindig is tudtam, hogy egyáltalán nem szeret mindenki a színházban. De mindannyian tudtuk, mi a feladatunk, és akár személyes szimpátia vagy éppen ellentét alakult ki közöttünk, ez sosem befolyásolta a teljesítményünket. A színházban soha nem azért voltunk, mert szeretjük egymást, hanem mert szeretnénk valamit létrehozni” – idézi Alföldi Róbertet a Blikk.