Cinthya Dictator nem igazán vigyázott magára Indiában. “Akkor tudsz asszimilálódni, ha a helyiek életét éled. De tény, hogy a mi szervezetünknek az sokk még akkor is, ha odafigyelünk” – mondta, bár ő nem figyelt oda. “Fogat mostam csapvízzel, megettem mindenféle kaját, gyümölcsöt. Meg akartam élni azt a helyzetet, amibe keveredtem. Négy hétig semmi bajom nem volt. Rajasthan államot jártam körbe, szinte mindennap más városba mentünk. Utaztam motorral, háromemeletes vonaton, kétszintes buszon, amin franciaágy volt. Az nagyon romantikus. Néztem a csillagokat és a Holdat, ami fordítva állt az égen. Zokogtam. Legtöbbször sírtam, hogy láthatom ezt a csodát” – mesélte a Borsnak.
A hazafelé úton lett rosszul, de a mai napig sem tudták kideríteni, hogy mi baja volt pontosan. “Mombaiban szálltam le a gépről, próbáltam tartani magam, nehogy karanténba zárjanak, de összeestem. Elvesztettem az eszméletem, és amint magamhoz tértem, sugárban összehánytam a repteret. Szerencsére felengedtek a Katarba tartó gépre, de onnan már tolókocsiban hoztak le. Bekómáltam, 41 fokos lázam volt. Huszonnégy órát repültem halál betegen. Itthon egy hétig jártam a trópusi betegségek osztályára, de már nem lehetett kimutatni, hogy mitől lettem rosszul. Szerintem a magas láz mindent kipusztított” – mondta Cinthya Dictator.
