Rangadó: a legbevállalósabb és a legfinnyásabb hollywoodi sztárok

Hollywoodi karrier és hollywoodi karrier közt is óriási különbségek tudnak lenni. Van például, aki fiatalon berobban a köztudatba, aztán azzal a lendülettel el is tűnik a süllyesztőben (mint Hayden Christensen), míg mások jó három-négy évtized után, kerülő úton jutnak be a legnagyobbak közé (mint Bryan Cranston), vagy hosszú mélyrepülés után, teljesen váratlanul térnek vissza (mint Michael Keaton). És ugyanígy megvannak az amerikai filmipar napszámosai is, akik válogatás nélkül minden hozzájuk vágott szerepet elvállalnak, illetve a kényeskedői, akik csak akkor játszanak, ha nekik úgy tetszik. E két tábort eresztjük egymásnak.

Hayden Christensen, Bryan Cranston és Michael Keaton

Bármire kapható: Adam Sandler

Hivatalos jellemzése úgy hangzik, hogy “elsősorban komikusként ismert”, ami igazra lefordítva  annyit tesz, hogy életműve a zsibbasztótól a rettenetesen át a borzasztóig terjedő vígjátékokból áll. A kollekcióból szinte bármelyik darabbal vallatni lehetne, de legalább nemcsak rossz filmeket csinál, hanem sokat is: jelen pillanatban szám szerint 59-nél tart, amelyeknek az összbevétele átlépi a kétmilliárd dollárt. Au.

Nem kapkod a szerepek után: Jack Nicholson

Volt idő, amikor vállalt évi három-négy szerepet, de azokat is olyan filmekben játszotta, mint a Száll a kakukk fészkére vagy A postás mindig kétszer csenget. A kilencvenes évek második felétől pedig a kéziféket is behúzta: 1997 óta mindössze kilenc filmet készített, 2010 óta egyet sem, de azt mondja, nem vonult vissza, csak válogat. Miért is ne, hetvenkilenc évesen egy Jack Nicholson akár már ezt is megteheti.

Bármire kapható: Christian Slater

Eleinte olyan filmekben játszott, mint a Robin Hood és az Interjú a vámpírral, de aztán meggyűlt a baja a drogokkal és az alkohollal, majd a törvénnyel is. Mióta rendbe jött, azt mondja, a munka számára hobbi, a hivatása az, hogy józan maradjon – ami a szerepei mennyiségét (sok) és minőségét (kétes) elnézve vagy azt jelenti, hogy teljesen mindegy neki, mit játszik, vagy azt, hogy igyekszik bagatellizálni a félresiklott karrierjét.

Nem kapkod a szerepek után: Robert Redford

A nyolcvanat nemrég betöltő Robert Redford hosszú ideje közismerten ódzkodik Hollywoodtól, ráadásul sokat rendez, és előszeretettel vonul vissza a természetbe, ami meglátszik a színészi filmográfiáján is: 1980 óta többször előfordult már, hogy négy-öt évig nem játszott egy filmben sem. Persze addigra már bőven kivívta magának az előjogot, hogy ezt nyugodtan meg is tehesse.

Bármire kapható: Ben Kingsley

Nem kell feltétlenül lecsúszni ahhoz, hogy valaki sokat szerepeljen: Sir Bennek néha évi hét-nyolc (!) szerep is belefér, de ezek között nemcsak senki által nem látott zugdarabok és Arany Málna-jelölést érő rettenetek akadnak (bár a nagy részük az), hanem például blockbusterek (Vasember 3.) és Scorsese-mesterremekek is (A leleményes Hugó). Érdekes egy figura, az biztos. 

Nem kapkod a szerepek után: Jared Leto

Van, akinek már fiatalon is megy ez: a 44 éves Jared Leto szinte mindig kihagy két-három évet a filmjei közt. Igaz, van egy elég jó alibije is világhírű zenekara, a Thirty Seconds to Mars képében. És hát amúgy sincs oka nagyon kepeszteni, hiszen az Oscar így is összejött neki.

Bármire kapható volt: Christopher Lee

A nemrég elhunyt brit színészlegenda, Christopher Lee minden idők egyik legtermékenyebb filmsztárja volt 207 moziszerepével. Shakespeare-adaptációban éppúgy feltűnt, mint klasszikus és kevésbé klasszikus horrorokban, így filmjei színvonala erősen hullámzott (ellentétben alakításai nívójával), de befejeznie szerencsére a csúcson sikerült többek közt A Gyűrűk Ura- és a Hobbit-sorozatokkal, a Csillagok háborúja-sagával és A leleményes Hugóval.

Nem kapkodott a szerepek után: Paul Newman

Barátjához, Robert Redfordhoz hasonlóan már 1980-tól visszafogta magát ő is, és az is elmondható róla, hogy remekül válogatott, mert ha nagyobb szerepet vállalt, abból általában Oscar-jelölés (Senki bolondja, A kárhozat útja) vagy Golden Globe lett (A múlt fogságában). Ahogy az egy legendához illik.

Bármire kapható: Cuba Gooding Jr.

1996-ban még Oscart kapott a Jerry Maguire-ért, de amit a 2000-es évek óta művel, az a kitűnő Amerikai gengszterben történt szerepvállalásától és még néhány kisebb munkától eltekintve teljesen érthetetlen: szinte kizárólag Arany Málna-jelöléseket érő alakításai és egyből DVD-n megjelenő filmjei vannak. Azokból viszont évente hármat-négyet is leszállít. Hátborzongató.

Nem kapkod a szerepek után: Sean Connery

Méghozzá olyannyira nem, hogy színészektől szokatlan módon bő tíz éve visszavonult, és hiába hívják, noszogatják, egy szinkronszerepet leszámítva nem is tért vissza soha – azt mondja, ahhoz túlságosan élvezetes a nyugdíj. Hát igen, a stílus maga az ember.

Bármire kapható: Nicolas Cage

Eljött a bajnokavatás ideje mindkét kategóriában, és ahhoz kétség sem fér, hogy a bevállalósok között az erősen idézőjeles dicsőség csakis Nicolas Cage-et illetheti, aki az aprópénzre váltott tehetség élő szobra: némi zöldhasúért bármilyen szerepet elvállal, sőt valószínűleg már két lúdért meg három disznóért is. Az érdekes az, hogy kapja is az ívet érte rendesen, de őt ez valahogy nem érdekli.

Nem kapkod a szerepek után: Daniel Day-Lewis

A számok minden elmondanak: 45 év, 20 film, Daniel Day-Lewis három főszereplői Oscar-díj (plusz még két jelölés). Ha van antitézise Nicolas Cage-nek, az Daniel Day-Lewis, aki szinte kötelezően hagy ki két-három vagy akár öt évet is a szerepei közt a kezdetektől fogva, így szinte már túlzóan különcnek tűnik – de a végén mindig ő nevet, mert rossz filmje alig van, félelmetesen jó alakítása viszont annál több.

Nézd meg ezt is!

• A mozivászon legnagyobb szívtiprói régen és ma
• A mozi legszebb színésznői régen és ma