Horváth Charlie a Balettintézet növendéke volt, egyenesen Markó Iván osztálytársa. Tehetségesnek bizonyult, és maradt is volna a pályán, ha nem kap krónikus vesemedence-gyulladást, amiért másfél évre szabadságra kényszerült. Évet kellett volna ismételnie, de ezt nem vállalta.
Az intézetben ismerte meg a nyár folyamán súlyos betegségben elhunyt Somló Tamást, barátságuk majd hatvan évig tartott. “Rendkívüli ember volt – mondta Charlie a Mokkában. – Szív-lélek ember… bármi történt, mindig a pozitív dolgokat nézte… Tudni kell, hogy ő már 16 évesen világot látott… 20 évesen már az Omegában énekelt… nekem ő volt az etalon.”
Charlie részben Tamás hatására fogott hangszert. Gitározott, trombitált, énekelt, belépett a Decca nevű zenekarba, majd megalapította az első magyar funkyzenekart, az Olympiát. Később külföldre távozott, és amikor a hetvenes évek közepén visszatért, belépett a Generálba. A nyolcvanas években dolgozott külföldön vendéglátós zenészként, aztán megint hazajött: ekkor Tátrai Tiborral megalapította a Tátrai Bandet, illetve beindította szólókarrierjét.
Hogy miért ő az egyik legfontosabb és legkarakteresebb előadó a hazai könnyűzenében, azt a karrierjéből szándékosan nem a legnagyobb slágereket kiemelve mutatjuk be, mindössze öt dalon keresztül. Pedig bőven lenne még mit idetenni.
Az Olympiával 1969-ben:
A Generálban Révész Sándort váltotta, aki a Piramisba távozott. Charlie teljesen új ízt adott a Generálnak. Iszonyat menő ebben a videóban:
Így kell halandzsázva énekelni, nem máshogy:
A Tátrai Banddel:
A Presszó című film főcímzenéje már szólómunka:
