Nemrégiben beszélt arról Koós János, hogy igazán úgy érzi, jó barátja, Bajor Imre még ma is vele van. Most pedig egy másik, szívéhez közeli emberről emlékezett meg, aki szintén fontos szerepet játszott az életében.
“Mindenki életben vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, de ő sok mindenen nem tudott felülemelkedni, ezért sokkal hamarabb hagyott itt minket, mint ahogy kellett volna” – mondta Koós János, aki a Szécsi Pál emléktábla avatáson “sztorizgatott” is egy kicsit az énekesről.
Bármilyen meglepő, Szécsi, akit egy ország ismert meg 1967-ben a Táncdalfesztiválon, egykor modellként dolgozott. Így találkozott Koóssal is, akivel jó barátok lettek. Mellesleg így ismerte meg a feleségét Szécsi Pál, aki lengyel modell volt, ma az egyik leggazdagabb lengyel, hatalmas divatházzal. Egyszer jött haza vörös rózsákkal, hogy a férje sírjára tegye, és amikor a repülőgépen megtudták, ki ő, és hova jön, az első osztályra ültették.
De szóba került, hogy amikor Szécsi Pál kiment külföldre, és titokban hazajött, éppen amikor SZÚR volt, (színész–újságíró focirangadó – a szerk.) 40.000 néző volt a stadionban, és amikor bevitték a láddát a pálya közepére, bejátszottak egy Szécsi számot. “Senki sem tudta, hogy Pali hazajött, és a pálya közepére felállított doboz egyszer csak szétnyílt, majd ő ott állt a nézők előtt. Majd szétrobbant a stadion az ovációtól.”
Az egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadóról születésének 73. évfordulóján emlékeztek meg a II. kerületben, és Szécsi más ismert barátja is jelen volt az avatáson.
Aradszky László és Szécsi Pál életre szóló barátsága egy esküvőn kezdődött, ahol mind a ketten tanúként vettek részt: Aradszky a vőlegényé, Szécsi pedig a menyasszonyé. Akkor még mind a ketten csak ábrándoztak az énekesi pályáról, később számos közös fellépésük, turnéjuk volt. “Kiemelkedően tehetséges volt, nagyon szerette az embereket, a barátait. Olyan dalokat hagyott hátra nekünk, amike még unokáink, dédunokáink is énekelni fognak.”
Soltész Rezső basszusgitáros volt Szécsi Pált kísérő zenekarban. “A fellépéseken megtapasztaltam, hogy milyen óriási hatással volt az emberekre – elsősorban persze a szebbik nemre. Énekstílusa, hangja felejthetetlenné és pótolhatatlanná tette. Én is éneklem egy-egy dalát a fellépéseimen, olyankor arra gondolok, hogy neki kellene most itt állnia a színpadon, és az ő hangjának kellene zengenie.”
