Időről időre előkerül valahonnan egy fotó (néha ugyanaz sokadszorra), amelyben az ilyesmire fogékony közönség az időutazás bizonyítékát látja, mert olyan ruhákat vagy tárgyakat vél felfedezni rajta, amelyek a kép születésekor még nem léteztek: ilyen az 1941-ben – látszólag – mintás pólót, cipzáros pulóvert és napszemüveget viselő férfi vagy az 1934-ben – állítólag – mobiltelefonáló nő fényképe is. Mi tagadás, borzongató tud lenni az efféle látvány még akkor is, ha egyébként nem hisz az ember semmiféle paranormális tevékenységben, de amit most mutatunk, az még ennél is kísértetiesebb lesz: kortárs hírességeket gyűjtöttünk egybe, akik olyan hajmeresztő hasonlóságot mutatnak egy-egy, születésük előtt tíz, ötven, száz vagy éppen közel kétezer évvel élt történelmi alak fotójával, portréfestményével vagy szobrával, hogy tényleg elgondolkozunk, nem valamiféle boszorkányság áll-e a háttérben.
Jennifer Lawrence – Zubaida Tharwat
A pár hónappal ezelőtt Budapesten forgató Jennifer Lawrence a 2010-es évek elején futott be A hallgatás törvényével, az X-Mennel és a Napos oldallal, ezt mindenki tudja. Na de akkor mit keresett Zubaida Tharwat néven Egyiptomban, az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek helyi filmjeinek egyik nagy sztárjaként?
Alec Baldwin – Millard Fillmore
A második felesége mellett állítólag egészen megszelídült Alec Baldwin egyszeri és megismételhetetlen arcvonásokkal rendelkezik – gondolja az ember mindaddig, amíg meg nem látja az USA 13. elnökének fotóját. Persze az sem kizárt, hogy itt is csak egy egyszerű időutazóról van szó…
Mesut Özil – Enzo Ferrari
A huszonegyedik századi sportlegenda bámul vissza ránk egy huszadik századi sportlegenda fotójáról is. Igaz, Enzo a futball helyett a Forma–1-ben brillírozott, ráadásul nem is versenyzőként, hanem csapatalapítóként, de a hasonlóság így is döbbenetes. Arról nem is beszélve, hogy Mesut Özil alig több mint két hónappal Enzo Ferrari halála után jött világra.
Sylvester Stallone – IX. Gergely
És az megvan, hogy Sylvester Stallone 1227-től 1241-ig pápa volt IX. Gergely néven? A színész olasz származása mindig is ismert volt, de azt azért nem tudtuk, hogy ilyen mélyre nyúlnak azok a bizonyos itáliai gyökerek…
Rupert Grint – Sir David Wilkie
A Harry Potter-filmek három nagy sztárja közül Rupert Grint karrierje a legkülönösebb: miközben Emma Watson cuki gyerekszínészből könyvmoly díva lett, Daniel Radcliffe pedig már másfél évvel ezelőtt megkapta a csillagát a hollywoodi hírességek sétányán, ő szakmailag sem tolja annyira előtérbe magát, és a magánéletével kapcsolatban is elég szűkszavú. Talán csak nem a festegetés köti le? Merthogy egyébként pont úgy néz ki, mint a 19. századi skót festőművész, Sir David Wilkie…
Jimmy Fallon – Mahir Çayan
Na, ez már tényleg a hátborzongató kategória. Mégis mit keresett napjaink egyik legnagyobb amerikai mókamestere a 20. század közepének Törökországában, tömött bajusszal, kommunista forradalmárként? Merthogy azt velünk senki nem eteti meg, hogy ez két különböző ember.
Maggie Gyllenhaal – Rose Wilder Lane
Maggie Gyllenhaal még az ilyesmire amúgy meglehetősen hajlamos színésztársadalomból is kilóg a politikai aktivitásával, annyira sok ügyben hallatja a hangját. A dolgot pedig igencsak kísérteties megvilágításba helyezi, hogy az amerikai libertariánus mozgalom egyik alapítója, a Gyllenhaal születése előtt kilenc évvel elhunyt Rose Wilder Lane mennyire hasonlított a sztárra. Talán valamit nem tudunk a híres Gyllenhaal-klánról? Hm.
Peter Dinklage – Sebastián de Morra
A Trónok harcában Tyrion Lannistert alakító törpenövésű színésznek a 17. században élt egy hasonmása, aki történetesen maga is törpenövésű volt, és IV. Fülöp spanyol király udvarában szolgált bohócként. Talán itt lenne az ideje, hogy színt valljon az Emmy-díjas tévésztár, nem?
Jack Gleeson – Caligula
Jack Gleesonhoz képest még Peter Dinklage sincs sehol, a fiatal színész ugyanis úgy alakította a Trónok harcában a mindenféle erkölcstől mentes, szadista királyi sarjat, Joffrey Baratheont, hogy a fennmaradt szobrok tanúsága szerint tökéletes hasonmása a mindenféle erkölcstől mentes, szadista római császárnak, Caligulának. Ebbe még akkor is beleborsódzik az ember háta, ha a Caligula kegyetlenségéről szóló forrásokat nem érdemes készpénznek venni.
Hugh Grant – Oscar Wilde
Az 1990-es években sokan nem tudták elképzelni, hogy létezhet romantikusabb figura Hugh Grantnél. Pedig a 19. század második felében Hugh Grant sokkal romantikusabb figura volt – csak akkor még Oscar Wilde-nak hívták, és költő volt, meg drámaíró és író.
Florence Welch – Jeanne D’Arc
A Florence + The Machine élén álló énekesnő minden este meghal egy kicsit a színpadon, ezt mi is láthattuk két éve a Szigeten (aki nem volt ott, az nyugodtan higgye el, hogy három levegővételébe több odaadás szorult, mint a gyorséttermi popmenüt felszolgáló Rihanna teljes tavalyi fellépésébe). Persze ebben nincs is semmi meglepő, ha tudjuk, hogy Welch a 19 éves korában mártírhalált halt harcos orléans-i szűz, Jeanne D’Arc tökéletes reinkarnációja.
