A Story4 TV Arckép című műsorának vendége volt Gálvölgyi János, aki tőle szokatlan őszinteséggel mesélt mindennapi élete frusztrációiról, nehézségeiről. Gálvölgyi másfél hete ünnepelte hatvankilencedik születésnapját, közel ötven éve van a rivaldafényben, munkásságát többek közt Kossuth- és Jászai Mari-díjakkal is elismerték.
A színész azonban még mindig kételkedik saját munkájában. “Nem szeretek próbálni. Elviselhetetlen számomra, hogy előző este játszottam és nagy sikerem volt, ott tapsoltak, ott nevettek, ahol én akartam, délelőtt viszont próbálnom kell, és tehetségtelenül mondom, hogy jó napot kívánok, hogy szeretlek, rosszul ülök le, rosszul fogom meg a poharat. Bennem van egy rossz érzés, és még nézik is, hogy ma ez nekem még nincs meg, nem megy. Persze amikor már megvan, akkor már nézhetik, de amíg oda eljutunk, addig szégyellem magam” – vallotta be Gálvölgyi a Blikk szerint.
Gálvölgyi ráadásul szégyelli is a mesterségét, ezért civilben sem lép smink nélkül az utcára. “Úgy szégyellem magam, mint Gálvölgyi János magyar állampolgár, hogy kimegyek esténként egy színpadra, és mutogatom magam. Ha van egy festékréteg rajtam, az elválasztja a saját arcpíromat attól, aki lát engem. Szemérmes ember vagyok, héttől tízig színész, előtte meg utána nem.”
Talán a legmeglepőbb kijelentést mégis a rajongókról tette. Gálvölgyi Jánosnak ezek szerint mégsem minden az elismerés: “Megvisel a premier, a nejem tudja, a banketteken maximálisan négy percet szoktam ott lenni. Nem bírom, amikor vadidegen asszonyok csókolgatnak, a rúzs folyik le az arcomon… Mindig van nálam kézfertőtlenítő, mert ismeretlen emberekkel kell kezet fognom, gratulálnak, néha azt se tudják, mihez, ezt én nem szeretem.”
